Szabad visszatérési pálya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A szabad visszatérési pálya űrhajózási fogalom, olyan, két égitest mellett vezető röppályát jelöl, amelynek mentén haladva az egyik égitestről indított űrjármű a másik égitestet megkerülve, annak gravitációs terét kihasználva, további manőverezés nélkül visszatér az első égitestre. Az első égitest általában a Föld, a második eddig leginkább a Hold volt. Ritkán használják, mert az űrjárművek visszatérésére általában nincsen szükség, csak anyagminta-vétel után, ahhoz viszont általában le kell szállni az égitest felszínére. A 2013-as Mars Scout Program egyik vesztes pályázata a Mars felső légköréből mintát vevő, majd azt hazaszállító űrszonda útját szabad visszatérési pályán képzelte el.

Az Apollo–13 balesete után az űrhajót a Hold felé repülése közben és a Hold túloldalán levő pályaszakaszon beiktatott egy-egy gyorsítással sikerült szabad visszatérési pályára állítani, és ezután további manőverezés nélkül sikeresen visszatért a Földre. A pályakorrekciós égetésekre azért volt szükség, mert az eredetileg megtervezett pálya a Hold körüli pályára állásban fejeződött volna be.

A szabad visszatérési pálya fogalmát meg kell különböztetnünk a szabad pályás közelítéstől, amely egy űrrandevú során nem előre pontosan megtervezett, hanem a helyzettől függően módosított pálya repülését jelenti.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Jim Lovell – Jeffrey Kluger: Apollo 13 (Bentley Book, 1995)
  • Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5