Ugrás a tartalomhoz

Steve Biko

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Steve Biko
Született1946. december 18.[1][2][3][4]
  • Qonce[5]
  • Tarkastad
Elhunyt1977. szeptember 12. (30 évesen)[1][2][3][6]
Pretoria
ÁlneveFrank Talk
Állampolgárságadél-afrikai
HázastársaNtsiki Mashalaba
GyermekeiHlumelo Biko
SzüleiAlice 'Mameete'
Mzingayi Mathew Biko
Foglalkozása
  • polgárjogi aktivista
  • szakszervezeti tisztségviselő
  • politikus
  • író
IskoláiUniversity of Natal
Halál okaagyvérzés
A Wikimédia Commons tartalmaz Steve Biko témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Steve Biko, teljes nevén Bantu Stephen Biko (King William's Town, 1946. december 18. – Pretoria, 1977. szeptember 12.) dél-afrikai apartheidellenes aktivista, a Fekete Öntudat Mozgalom (Black Consciousness Movement) alapítója. Alapítója és első elnöke volt a South African Students' Organisation (SASO) elnevezésű fekete diákszervezetnek, melynek SASO Newsletter című kiadványában rendszeresen publikált Frank Talk álnéven.[7]

1977 augusztusában a rendőrség letartóztatta, néhány héttel később – a fogdában történt bántalmazások következményeként – agyvérzésben halt meg.[8][9]

Korai évek

[szerkesztés]

1946. december 18-án született a Dél-afrikai Unió Keleti Tartományában (ma Kelet-Fokföld), valószínűleg King William's Townban, bár egyes források más településeket neveznek meg szülőhelyeként. A Biko család harmadik gyermeke négy éves volt, amikor édesapja, aki korábban rendőrként, majd hivatalnokként dolgozott, meghalt. Édesanyja kórházi szakácsként vállalt munkát, és egyedül nevelte fel gyermekeit.[9][10][11]

Politikai aktivitása miatt korán összeütközésbe került a hatóságokkal: miután a középiskolából kizárták, a bentlakásos St. Francis College-ben tanult, majd 1966-tól a University of Natal Medical School hallgatója lett. Itt aktívan részt vett a National Union of South African Students (NUSAS) elnevezésű, a fekete lakosság jogainak kiterjesztését támogató, multietnikus diákszervezet tevékenységében. Hamar kiábrándult azonban a NUSAS ideológiájából, mivel úgy vélte, hogy nem elég, ha csak egyszerűen megengedik a feketéknek, hogy részesei legyenek a fehér dél-afrikaiak társadalmának, hanem magának a társadalomnak kéne átalakulnia a fekete többség kultúrája mentén.[10][9]

A Fekete Öntudat Mozgalom

[szerkesztés]

1969 júliusában a South African Students' Organization (SASO) alakuló ülésén megválasztották a tisztán fekete tagságú, fő célkitűzéseként az apartheid ellen küzdő szervezet első elnökének. Biko szerint a szervezet létrehozásának célja, hogy megmutassa a középutat a NUSAS-szal minden kapcsolatot elutasító fekete militánsok, valamint az új szervezetet a rasszok közötti együttműködés elutasításaként értelmező liberális fehér diákok politikája között. Biko kiemelte, hogy a SASO nem kíván nemzeti diákszervezetként a NUSAS helyébe lépni, de elutasítja a nyilvánvaló kettősséget a szervezet tagjainak elvei és tettei között. (A NUSAS 1967. évi konferenciáján – a törvény előírásainak megfelelően – külön étkeztek, és külön szálláshelyen laktak a fehér és a színes bőrű résztvevők.)[10][11]

Frank Talk álnéven rendszeresen publikált a SASO által képviselt fekete öntudat filozófiájáról,[7] ami mozgalommá terebélyesedve terjedt Dél-Afrika-szerte az egyetemekről a városi fekete közösségekbe. 1972-ben politikai tevékenysége miatt eltanácsolták az egyetemről. Még ebben az évben megalakult a Fekete Népi Egyezmény (Black People's Convention, BPC) nevű aktivista csoport, melynek Biko lett a vezetője. Végül ez a csoport vált az egyre népszerűbb Fekete Öntudat Mozgalom (Black Consciousness Movement, BCM) központi szervezetévé.[9][10] A BPC 1972 decemberében 145 szervezet 1400 delegáltjának részvételével megtartott első nemzeti konferenciájának javaslata célként fogalmazta meg, hogy „az összes dél-afrikai fekete egyesüljön egyetlen politikai mozgalomban, mely a feketék pszichológiai és fizikai elnyomás alól történő felszabadulásának, és egyenjogúságuk elérésének módját keresi”.[* 1][11]

Biko ezt követően teljes munkaidőben a BPC ifjúsági koordinátoraként tevékenykedett.[11]

A Fekete Öntudat Mozgalom (több keresztény szervezettel együttműködve) 1972 januárjában közösségi tevékenységek szervezésébe kezdett Fekete Közösségi Programok (Black Community Programmes, BCP) néven. A programok célja Biko megfogalmazása szerint az volt, hogy megmutassa a fekete közösségeknek, hogy képesek a saját munkájukkal tenni a saját felemelkedésükért. Többek között egészségügyi központ és bőrfeldolgozó üzem is működött a Keleti Tartományban a programnak köszönhetően, átültetve a gyakorlatba a fekete öntudat eszmeiségét. A BCP vált egyúttal a BCM publikációs bázisává, az itt készült kiadványok a fekete közösségek megbízható információforrásává váltak, és segítették a pozitív önkép kialakulását. A falvakban végzett kutatások szerint a BCP programjainak köszönhetően a Keleti Tartományban javult a fekete lakosság fizikai kondíciója és önbecsülése is.[11][12]

Tiltás és letartóztatások

[szerkesztés]

A Fekete Öntudat Mozgalom folyamatos jelenlétre tett szert az országban, ezért 1973 márciusában Biko – a mozgalom több más vezetőjével együtt – az apartheid rezsim tiltó listájára került, ami azt jelentette, hogy nem publikálhatott, nem tarthatott nyilvános beszédet, nem beszélhetett a sajtó képviselőivel, de még egy időben egynél több emberrel sem, valamint nem hagyhatta el Ginsberget (King William's Town elővárosa). A BCM ennek ellenére tovább növekedett, Biko létrehozta a kelet-fokföldi szervezetet, ahonnan segítette a Zanempilo klinika megalapítását, működtette a helyi irodát és az ösztöndíjközpontot is. A folyamatos rendőri felügyelet ellenére továbbra is részt vett a politikai tevékenységekben, és levelező tagozaton jogi tanulmányokba kezdett.[10][11][12]

1975-ben létrehozta a Zimele Trust Fundot a politikai fogvatartottak és családjaik megsegítésére. A következő két évben négyszer tartóztatták le, és tartották fogva hónapokig bírósági ítélet nélkül.[9]

Barátsága Donald Woods-szal

[szerkesztés]

A Fekete Öntudat Mozgalom megjelenésére számos fehér publicista reagált úgy, hogy az általa képviselt fekete szeparatizmus pontosan azt a fokozott faji szegregációt valósítaná meg, ami az apartheid rezsim célja. Ezek egyike volt Donald Woods, az East London-i székhelyű Daily Despatch szerkesztője, a NUSAS tiszteletbeli elnöke. Woods számos, a SASO-t és a BCM-et bíráló cikket publikált, ezért Biko elküldte hozzá Mamphela Ramphele-t, hogy mutassa be neki a mozgalom igazi természetét.[11]

Woods a Zanempilo 1975 januári megnyitását követően találkozott először Bikóval, és szoros barátság alakult ki közöttük, az újságíró és családja a klinika gyakori vendégeivé váltak. Woods lehetővé tette, hogy Biko rendszeresen publikáljon a lapjában, de a cikkek – a tiltó határozat miatt – Mapetla Mohapi neve alatt jelentek meg. Mohapit később letartóztatták, és a fogva tartás ideje alatt megölték.[11]

Halála

[szerkesztés]

1977. augusztus 17-én hajnalban Biko Fokvárosba utazott, hogy találkozzon a BCM ottani aktivistáival, de a találkozók – a fokvárosi vezetők visszakozása miatt – meghiúsultak. Biko és társa még aznap este hazaindultak, de Grahamstown határában egy úttorlasznál a rendőrök felismerték, mindkettejüket letartóztatták, és a belbiztonsági rendőrség Port Elizabeth-i központjába vitték, ahol a fogva tartásuk alatt súlyosan bántalmazták őket. Bikót szeptember 11-én meztelenül, megbilincselve egy rendőrségi teherautó hátuljában szállították a csaknem 1200 km távolságra lévő Pretoriába kórházi kezelés céljából, de másnap a kínzások okozta agyvérzés következtében meghalt.[11][9][12]

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. ↑ Tartalmi fordítás, az eredeti szöveg: „unite all South African Blacks into a political movement, which would seek liberation and emancipation of Black people from both psychological and physical oppression”.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
  5. ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2018. augusztus 3.)
  6. ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. ↑ a b Social Networks and Archival Context Biko, Steve, 1946-1977 (angol nyelven). [2018. augusztus 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 3.)
  8. ↑ afrolexikon Babinszki Péter: Ki volt Steve Biko? (magyar nyelven). [2018. augusztus 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 3.)
  9. ↑ a b c d e f Encyclopædia Britannica Steve Biko (angol nyelven). [2018. augusztus 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 3.)
  10. ↑ a b c d e Biography.com Steve Biko (angol nyelven). [2018. augusztus 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 9.)
  11. ↑ a b c d e f g h i South African History Online Stephen Bantu Biko (angol nyelven). [2018. augusztus 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 9.)
  12. ↑ a b c African History Steve Biko and the Black Consciousness Movement (angol nyelven). [2018. június 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 12.)

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Steve_Biko&oldid=24687833”