Sztyeppréti sáska

Sztyeppréti sáska
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Rend:	Egyenesszárnyúak (Orthoptera);
Család:	Sáskafélék (Acrididae);
Nem:	Stenobothrus;
Tudományos név
	Stenobothrus nigromaculatus; (Herrich-Schäffer, 1840)
Hivatkozások
	Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Sztyeppréti sáska témájú kategóriát.

A sztyeppréti sáska (Stenobothrus nigromaculatus) a sáskafélék családjába tartozó, Eurázsiában honos sáskafaj.

Megjelenése[szerkesztés]

A sztyeppréti sáska testhossza a hím esetében 10-20 mm, a nőstény 18-25 mm. Közepes termetű sáskafaj. Alapszíne zöldes, néha szürke vagy barna. A hím potrohvége gyakran élénk narancssárga vagy sárga, a csápja világosszürke és a vége kifelé hajlik. A torpajzs fehéressárgás vonallal jelölt élei kissé befelé törnek és fekete sávok szegélyezik őket. Az elülső szárny szürkésbarna, a hím esetében olyan széles mint a hátsó comb és kb. a térdig ér, a nősténynél keskenyebb és jóval a térd előtt végződik. Az elülső szárnyon a mediális mező hosszú, jóval túlér a szárny felén, sötét foltokkal tarkított és jellegzetes létrás erezetű; a fehéres stigma a szárnyvéghez közel helyezkedik el. A szárnyvégek elkeskenyedők. A hátsó lábszár pirosas színű, az ajaktapogatók fehérek.

Ciripelése közepesen hangos. Éneke 2-6 magas, nagyjából 1-1,5 másodperc hosszú cirpelésből áll, melyek 1-3 másodpercenként követik egymást. Egy cirpelésen belül a hang egyre erősödik, majd hirtelen abbamarad.

Hasonló fajok[szerkesztés]

Leginkább a jajgató rétisáska hasonlít hozzá, de a többi Stenobothrus fajjal is összetéveszthető.

Elterjedése[szerkesztés]

Eurázsiában honos, Észak-Spanyolországtól egészen Szibériáig. Magyarországon elterjedt, de nem gyakori faj.

Életmódja[szerkesztés]

A száraz és meleg, rövid és ritkás füvű, legeltetett gyepek, legelők lakója. Füvekkel táplálkozik.

Kifejlett egyedeivel júniustól szeptemberig találkozhatunk. Az intenzív udvarlásban a hímek néha néhány percig pózolnak a nőstény előtt. Az udvarló éneket a hátsó lábszárak és a csápok élénk mozgatása kíséri. A nőstények a talajba vagy mohába rakják petéiket. Az áttelelő petékből április-májusban kelnek ki a lárvák, amelyek négyszer vedlenek.

Magyarországon nem védett.