Stabilizáló szelekció

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A szelekció három típusát bemutató ábra

A stabilizáló szelekció (nem összetévesztendő a negatív szelekcióval)[1][2]) a természetes szelekció azon fajtája, melyben a genetikai sokféleség csökken, miközben a populáció egy fenotípusos tulajdonság valamely értéke körül stabilizálódik. A stabilizáló kiválasztódás valószínűleg a természetes kiválasztódás leggyakoribb mechanizmusa. Működése során jellemzően a negatív szelekció útján szabadul meg egy fenotípusos jelleg szélső értékeitől.

A stabilizáló szelekció tekinthető a diszruptív vagy szétválogató szelekció ellenpárjának. Az extrém fenotípusok helyett a köztes variánsokat támogatja, ezzel csökkenti a fenotipikus variációk számát és fenntartja a status quót. A természetes szelekció jellemzően eltávolítja az átlagostól nagyon eltérő fenotípusokat, ami a normális vagy átlagos fenotípusok szaporodási sikeréhez vezet.[3]

Klasszikus példa erre az újszülöttek születési súlya.[4] A kis súlyú újszülöttek gyorsabban veszítenek hőt és könnyebben kapnak el fertőző betegségeket, míg a túl nagy újszülöttek nehezen hatolnak át az anya medencéjén. Így a közepes felé hajló tömegű kisbabák nagyobb számban maradnak életben. A nagyon kicsi és nagyon nagy babák csecsemőhalandósága sokkal magasabb.

A stabilizáló szelekció a legtöbb populációban állandóan működésben van, megakadályozva a formai és funkcionális divergenciát. Ilyen módon egyes szervezetek (például a cápák vagy a páfrányok) felépítése évmilliók elteltével is nagyjából változatlan maradt.

A stabilizáló szelekció néha kimutatható közvetlenül is, a különböző tartományokba eső fenotípusok fitneszének mérésével. Az egyéb módszerek közé tartoznak a molekuláris szekvenciaadatokra vonatkozó tesztek, mint a Ka/Ks arány, az allélfrekvencia eloszlásainak változása vagy a McDonald-Kreitman test.[5][6]

Emberi populációkban a genom mintegy 5 százalékát negatív szelekciós nyomás alatt lévő közös emlősgének alkotják.[7] Más, gyorsan evolváló lókuszok közé tartoznak a regulációs szekvenciák és mikroRNS-ek.[8]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Lemey, Philippe, Marco Salemi, Anne-Mieke Vandamme. The Phylogenetic Handbook. Cambridge University Press (2009). ISBN 978-0521803908 
  2. http://www.nature.com/scitable/topicpage/Negative-Selection-1136
  3. Biology. Benjamin Cummings, 450–451. o (2002) 
  4. precízen: születéskori testtömege
  5. Sheets HD, Mitchell CE (2001). „Why the null matters: statistical tests, random walks and evolution”. Genetica 112-113, 105–25. o. DOI:10.1023/A:1013308409951. PMID 11838761.  
  6. McDonald JH, Kreitman M (1991). „Adaptive protein evolution at the Adh locus in Drosophila”. Nature 351 (6328), 652–4. o. DOI:10.1038/351652a0. PMID 1904993.  
  7. doi:10.1101/gr.6406307
  8. doi:10.1101/gr.6146507

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Stabilizing selection című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Irodalom[szerkesztés]