Stabilizáló szelekció
A stabilizáló szelekció (nem összetévesztendő a negatív szelekcióval)[1][2]) a természetes szelekció azon fajtája, melyben a genetikai sokféleség csökken, miközben a populáció egy fenotípusos tulajdonság valamely értéke körül stabilizálódik. A stabilizáló kiválasztódás valószínűleg a természetes kiválasztódás leggyakoribb mechanizmusa. Működése során jellemzően a negatív szelekció útján szabadul meg egy fenotípusos jelleg szélső értékeitől.
A stabilizáló szelekció tekinthető a diszruptív vagy szétválogató szelekció ellenpárjának. Az extrém fenotípusok helyett a köztes variánsokat támogatja, ezzel csökkenti a fenotipikus variációk számát és fenntartja a status quót. A természetes szelekció jellemzően eltávolítja az átlagostól nagyon eltérő fenotípusokat, ami a normális vagy átlagos fenotípusok szaporodási sikeréhez vezet.[3]
Klasszikus példa erre az újszülöttek születési súlya.[4] A kis súlyú újszülöttek gyorsabban veszítenek hőt és könnyebben kapnak el fertőző betegségeket, míg a túl nagy újszülöttek nehezen hatolnak át az anya medencéjén. Így a közepes felé hajló tömegű kisbabák nagyobb számban maradnak életben. A nagyon kicsi és nagyon nagy babák csecsemőhalandósága sokkal magasabb.
A stabilizáló szelekció a legtöbb populációban állandóan működésben van, megakadályozva a formai és funkcionális divergenciát. Ilyen módon egyes szervezetek (például a cápák vagy a páfrányok) felépítése évmilliók elteltével is nagyjából változatlan maradt.
A stabilizáló szelekció néha kimutatható közvetlenül is, a különböző tartományokba eső fenotípusok fitneszének mérésével. Az egyéb módszerek közé tartoznak a molekuláris szekvenciaadatokra vonatkozó tesztek, mint a Ka/Ks arány, az allélfrekvencia eloszlásainak változása vagy a McDonald-Kreitman test.[5][6]
Emberi populációkban a genom mintegy 5 százalékát negatív szelekciós nyomás alatt lévő közös emlősgének alkotják.[7] Más, gyorsan evolváló lókuszok közé tartoznak a regulációs szekvenciák és mikroRNS-ek.[8]
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
- Természetes szelekció
- Negatív szelekció
- Direkcionális szelekció
- Diszruptív szelekció
- Kiegyensúlyozó szelekció
- Válogató párosodás
- Hipergámia
- Koinofília
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Lemey, Philippe, Marco Salemi, Anne-Mieke Vandamme. The Phylogenetic Handbook. Cambridge University Press (2009). ISBN 978-0521803908
- ↑ http://www.nature.com/scitable/topicpage/Negative-Selection-1136
- ↑ Biology. Benjamin Cummings, 450–451. o. (2002)
- ↑ precízen: születéskori testtömege
- ↑ Sheets HD, Mitchell CE (2001). „Why the null matters: statistical tests, random walks and evolution”. Genetica 112-113, 105–25. o. DOI:10.1023/A:1013308409951. PMID 11838761.
- ↑ McDonald JH, Kreitman M (1991). „Adaptive protein evolution at the Adh locus in Drosophila”. Nature 351 (6328), 652–4. o. DOI:10.1038/351652a0. PMID 1904993.
- ↑ doi:10.1101/gr.6406307
- ↑ doi:10.1101/gr.6146507
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Stabilizing selection című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Irodalom[szerkesztés]
- Biology. Benjamin Cummings, 450–451. o. (2002)
- Lemey, Philippe, Marco Salemi, Anne-Mieke Vandamme. The Phylogenetic Handbook. Cambridge University Press (2009). ISBN 978052173071
- http://www.nature.com/scitable/topicpage/Negative-Selection-1136
- Sheets HD, Mitchell CE (2001). „Why the null matters: statistical tests, random walks and evolution”. Genetica 112-113, 105–25. o. DOI:10.1023/A:1013308409951. PMID 11838761.
- McDonald JH, Kreitman M (1991). „Adaptive protein evolution at the Adh locus in Drosophila”. Nature 351 (6328), 652–4. o. DOI:10.1038/351652a0. PMID 1904993.
- doi:10.1101/gr.6406307
- doi:10.1101/gr.6146507