Ugrás a tartalomhoz

Spessarti szép napok

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Spessarti szép napok
(Herrliche Zeiten im Spessart)
1967-es német film
RendezőKurt Hoffmann
ProducerHeinz Angermeyer
Műfaj
ForgatókönyvíróGünter Neumann
FőszerepbenLiselotte Pulver
Harald Leipnitz
Hubert von Meyerinck
ZeneFranz Grothe
Oskar Sala
OperatőrRichard Angst
VágóGisela Haller
Gyártás
GyártóCCC film
Ország NSZK
Nyelvnémet
Játékidő105 perc
Képarány1,66:1
Forgalmazás
ForgalmazóNSZK Constantin Film
BemutatóNSZK 1967. szeptember 21.
KorhatárTizenkét éven aluliak számára nem ajánlott
Kronológia
ElőzőKísértetkastély Spessartban (1960)
További információk
SablonWikidataSegítség

A Spessarti szép napok 1967-ben készült NSZK-beli filmvígjáték, Kurt Hoffman Spessart-sorozatának harmadik része, a Kísértetkastély Spessartban közvetlen folytatása. A kísértetek az előző film végén megkezdett, de félresikerült űrutazás kapcsán Spessart történetének néhány szép, vagy talán nem is annyira szép korszakába jutnak el. Utuk során eljutnak a múltba és a jövőbe, az út minden állomásán meg kell állapítaniuk, hogy a szeretet és a szerelem ugyanúgy örök, mint a gyűlölet és a háború. A filmet az előző két résszel ellentétben magyarországi mozikban nem vetítették. Németországban több megvásárolható formában, a három filmet tartalmazó díszdobozban is megjelent.

Cselekmény

[szerkesztés]

1967. A kísértetek hét évvel ezelőtt kezdődött Hold-utazása sikertelen volt, egy fúvóka hibája miatt az űrben ragadtak. Az átok alóli feloldozást jelentő jócselekedet a sikertelenség miatt elmaradt, így továbbra is kárhozott kísértetek maradtak. A láthatóvá tévő varázsszer hatása módosult, így folyamatosan láthatók, ám alkohol hatására ismét láthatatlanná válnak. Ahogy az előző filmben, beszédre és emberi cselekvésre képesek, ám csak a varázsszernek köszönhetően láthatók, és mivel egyszer már az 1820-ban történt befalazásuk alkalmával meghaltak, szellemként már halhatatlanok.

Miután hét év alvás után rájönnek, hogyan lehet az elromlott fúvókát megjavítani, sikeresen landolnak egy szálloda tetején, mely pontosan egykori bűneik helyszínén, a hírhedt rablótanya, a rossz hírű spessarti erdei fogadó helyén áll. Anneliese, a szálloda tulajdonosának a lánya, az első részben megismert Franziska von Sandau grófnő azonos küllemű dédunokája éppen esküvőjére készül német származású amerikai katonatiszt vőlegényével, akit azonban a rendkívül militáns, még egy katonai megbeszélésen, vagy egy kisvárosi terepjárós áthaladáson is rohamsisakot viselő, parancsolgatáshoz szokott Teckel tábornok egy kémügy miatt Amerikába küld, emiatt az esküvő elmarad.

A fiatal nőről a szellemek azonnal látják, hogy a rabló korukban megismert Franziska grófnő leszármazottja, eleinte alaposan ráijesztenek, de gyorsan összebarátkoznak vele. Felajánlják, hogy az űrhajóval percek alatt Amerikába viszik a vőlegényéhez, majd mindkettőjüket vissza is hozzák. Az utazás azonban ismét rossz irányba fordul, a tér helyett az időbe hatolnak be. Időutazásaik során a helyszín marad Spessart, de annak négy korszaka.

Első állomásuk a barbár germán törzsek korszaka, utána a harmincéves háborúban, majd a lovagok és trubadúrok korában, végül a közeljövőben, az éppen darabjaira hulló Németországban kötnek ki, ahol Anneliese saját időskori önmagát, megöregedett férjét, felnőtt gyerekeit is láthatja. Anneliese a múlt minden egyes állomásán találkozik szerelmének akkori inkarnációjával, akitől azonban a harc, a gyűlölet és a háború elszakítja, így átéli a szeretet és a szerelem történelmen átívelő végtelenségét, de azt is tapasztalnia kell, hogy minden korszaknak meg vannak a maguk Teckel tábornokai, a háború, a harag és a szenvedés is örök.

Végül szerencsésen visszaérnek a jelenbe, autón elindul a násznép az esküvőre. Anneliese egy virágot dob a terepjárójában a menet elhaladtát váró Teckelnek, aki a történet során első alkalommal elmosolyodik, a mogorva katonatiszt álarca mögött mélyen elrejtve mégiscsak érző ember rejtőzik.

Szereplők

[szerkesztés]
  • Liselotte Pulver: Anneliese, Franziska von Sandau grófnő dédunokája
  • Harald Leipnitz : Frank Green, Anneliese vőlegénye, amerikai katonatiszt a jelenben, Martin, Archibald von der Vogelwies, Willi Green a többi korszakban
  • Hubert von Meyerinck: Teckel tábornok a jelenben, germán törzsfőnök, birodalmi tábornok, középkori lovag, meghatalmazott a békéért a többi korszakban
  • Willy Millowitsch: Mümmelmann konzul
  • Hannelore Elsner: Johanna
  • Vivi Bach: Rosalinde, a lovagkorban
  • Tatjana Sais: Mümmelmannné
  • Hans Richter: Toni, kísértet
  • Joachim Teege: Hugo, kísértet
  • Rudolf Rhomberg: Max bácsi, kísértet
  • Kathrin Ackermann: Katrin, kísértethölgy
  • Klaus Schwarzkopf: Roland
  • Gila von Weitershausen: Gundel
  • Peter Capell : polgármester
  • Paul Esser: fanatikus szerzetes

Humoros stáblista

[szerkesztés]

Az alkotókat a film elején bemutató stáblista egy piaci séta során készült, minden felsorolt nevet egy piaci áruhoz, annak tulajdonságához vagy árához kapcsolnak:

  • Liselotte Pulver: valódi svájci termék
  • Vivi Bach: pikáns áru Dániából
  • Rudolf Rhomberg: 60% zsírtartalom
  • Katrin Ackermann: ropogósan friss
  • Klaus Schwatzkopf, Peter Capel, Paul Esser: hármat kap egy márkáért, satöbbi.

Eltérések az előző két filmhez képest

[szerkesztés]
  • A második részben látott Charlotte grófnő, aki szintén Franziska dédunokája és hasonmása, a grófi cím és a kastély örököse, a szellemek jóbarátja, aki köré az előző film felépült, ebben a részben említés szintjén sem tűnik fel. Mindhárom szerepben Liselotte Pulver látható.
  • A második részben látott von Teckel kormányhivatalnok, aki azonos küllemű dédunokája az első részben látott von Teckel ezredesnek, ebben a részben Teckel tábornok néven tűnik fel. Mindhárom szerepet Hubert von Meyerinck alakította.
  • Az előző részben négy férfi kísértet és Pluto kutya szállt fel az űrhajóra, ebben a részben viszont Katrinon kívül csak hárman vannak rajta, sem Jockel, sem Pluto kísértet nem szerepel.
  • Katrin szellemet mindhárom részben más alakítja.

Megítélése

[szerkesztés]
  • A film az elődeinél jóval kisebb sikert aratott és komoly negatív kritikákat kapott, eszerint az előző két film eredetiségével, kedvességével, humorosságával a harmadik rész nem vetekedhet annak ellenére, hogy jóval magasabb költségvetésből, két azonos és igen jónevű szereplővel forgatták. Az előzménnyel egyébként sem következetes űrhajósjelenetet leszámítva érthetetlenül kevés a kapcsolódás az előző filmhez, noha annak közvetlen folytatása. A kísértetek jórészt elveszítették földöntúli és kísérteties jellegüket, az öt űrhajósból egy hiányzik, csak négyen vannak.[1][2][3]

Forgatási helyszínek

[szerkesztés]
  • A belső jeleneteket a spandaui Central Cinema Company (CCC) filmstúdióban forgatták.
  • Bécs, Ausztria
  • Kreuzenstein-kastély, Korneuburg, Ausztria (a lovaglós-dalos jelenet a vár felé a lovagkorban csak külső forgatás)
  • Heppenheim, Németország, a kisváros főtere és főutcája
  • Odenwald, Németország

Az előző két filmmel ellentétben nem Miltenberg, hanem Heppenheim a kisváros forgatási helyszíne

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]