Súlyemelés az 1952. évi nyári olimpiai játékokon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Súlyemelés
a XV. nyári olimpián
Adatok
HelyszínMässhallen, Helsinki
Dátumjúlius 2527.
Résztvevők142 résztvevő
41 nemzetből
Versenyszámok
 Férfi
Egyéni7 
Magyar szereplés
Magyar résztvevők2 fő

 ← 19481956 → 

Az 1952. évi nyári olimpiai játékokon a súlyemelésben hét súlycsoportban avattak olimpiai bajnokot. Ezen az olimpián változtattak a súlycsoportbeosztáson, a nehézsúly súlyhatárát 90 kilogrammra növelték, és a középsúly valamint a nehézsúly közé beiktatták a félnehézsúlyt. A versenyzőknek három fogásnemben – nyomás, szakítás és lökés – kellett gyakorlatot bemutatniuk. Csak összetettben adtak ki érmet, a végső sorrendet az egyes gyakorlatok összesített eredményei adták.

Éremtáblázat[szerkesztés]

A táblázatokban a rendező nemzet csapata eltérő háttérszínnel, az egyes számoszlopok legmagasabb értéke vagy értékei vastagítással kiemelve.

Az 1952. évi nyári olimpiai játékok éremtáblázata súlyemelésben Olimpia
Ország Arany Arany Ezüst Ezüst Bronz Bronz Összesen
1. Egyesült Államok Egyesült Államok (USA) 4 2 0 6
2. Szovjetunió Szovjetunió (URS) 3 3 1 7
3. Irán Irán (IRI) 0 1 1 2
4. Kanada Kanada (CAN) 0 1 0 1
5. Trinidad és Tobago Trinidad és Tobago (TRI) 0 0 2 2
6. Argentína Argentína (ARG) 0 0 1 1
Ausztrália Ausztrália (AUS) 0 0 1 1
Dél-Korea Dél-Korea (KOR) 0 0 1 1
Összesen 7 7 7 21

Érmesek[szerkesztés]

Az 1952. évi nyári olimpiai játékok érmesei súlyemelésben
Versenyszám 1Aranyérem Arany 2Ezüstérem Ezüst 3Bronzérem Bronz
harmatsúly
(56 kg-ig)
Szovjetunió Ivan Udodov
Szovjetunió (URS)
(90,0+97,5+127,5=315,0 kg)[1]
Irán Mahmoud Namdjou
Irán (IRI)
(90,0+95,0+122,5=307,5 kg)
Irán Ali Mirzai
Irán (IRI)
(95,0+92,5+112,5=300 kg)
pehelysúly
(60 kg-ig)
Szovjetunió Rapael Csimiskiani
Szovjetunió (URS)
(97,5+105,0+135,0=337,5 kg)
Szovjetunió Nyikolaj Szakszonov
Szovjetunió (URS)
(95,0+105,0+132,5=332,5 kg)
Trinidad és Tobago Rodney Wilkes
Trinidad és Tobago (TRI)
(100,0+100,0+122,5=322,5 kg)
könnyűsúly
(67,5 kg-ig)
Egyesült Államok Tommy Kono
Egyesült Államok (USA)
(105,0+117,5+140,0=362,5 kg)
Szovjetunió Jevgenyij Lopatyin
Szovjetunió (URS)
(100,0+107,5+142,5=350,0 kg)
Ausztrália Vern Barberis
Ausztrália (AUS)
(105,0+105,0+140,0=350,0 kg)
váltósúly
(75 kg-ig)
Egyesült Államok Pete George
Egyesült Államok (USA)
(115,0+127,5+157,5=400,0 kg)
Kanada Gerry Gratton
Kanada (CAN)
(122,5+112,5+155,0=390,0 kg)
Dél-Korea Kim Szongdzsip
Dél-Korea (KOR)
(122,5+112,5+147,5=382,5 kg)
középsúly
(82,5 kg-ig)
Szovjetunió Trofim Lomakin
Szovjetunió (URS)
(125,0+127,5+165,0=417,5 kg)
Egyesült Államok Stanley Stanczyk
Egyesült Államok (USA)
(127,5+127,5+160,0=415,0 kg)
Szovjetunió Arkagyij Vorobjov
Szovjetunió (URS)
(120,0+127,5+160,0=407,5 kg)
félnehézsúly
(90 kg-ig)
Egyesült Államok Norbert Schemansky
Egyesült Államok (USA)
(127,5+140,0+177,5=445,0 kg)
Szovjetunió Grigorij Novak
Szovjetunió (URS)
(140,0+125,0+145,0=410,0 kg)
Trinidad és Tobago Lennox Kilgour
Trinidad és Tobago (TRI)
(125,0+120,0+157,5=402,5 kg)
nehézsúly
(90 kg-tól)
Egyesült Államok John Davis
Egyesült Államok (USA)
(150,0+145,0+165,0=460,0 kg)
Egyesült Államok James Bradford
Egyesült Államok (USA)
(140,0+132,5+165,0=437,5 kg)
Argentína Humberto Selvetti
Argentína (ARG)
(150,0+120,0+162,5=432,5 kg)

Magyar részvétel[szerkesztés]

Az olimpián két súlyemelő képviselte Magyarországot. Pehelysúlyban B. Nagy Bálint 307,5 (85,0+97,5+125,0) kilogrammos eredménnyel a 7. helyen végzett. Félnehézsúlyban Buronyi László a szakítás során megsérült és visszalépett.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Az eredmények megadásának sorrendje: nyomás+szakítás+lökés=összesített eredmény

Források[szerkesztés]