Faraday-állandó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Faraday-állandó (F) egy mól elektron töltésének abszolút értéke, azaz F = 96485,3399(24) C/mol.[1] A Faraday-állandó Michael Faraday után kapta a nevét, aki elsőként határozta meg az értékét.

A Faraday-állandó megkapható az Avogadro-szám és az elemi töltés szorzataként.

A kémiában és a fizikában ez az állandó az elektromos töltés nagyságát jelenti mól egységnyi elektronra vetítve.[* 1]

A Faraday-állandó egyenlő az e elemi töltés (az elektron töltésének nagysága), szorozva 1 móllal:[2]

A Faraday-állandó egyik gyakori felhasználása az elektrolízishez kapcsolódó számításokban történik.

Az F értékét először úgy határozták meg, hogy megmérték a lerakódott ezüst mennyiségét egy olyan elektrokémiai reakcióban, amelyben egy ismert értékű áram adott ideig folyik, és a Faraday-féle elektrolízis törvényét alkalmazták.[3]

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. A „nagyság” kifejezést „abszolút érték” értelemben használjuk: Az elektron töltése negatív, de az F mindig pozitívnak van definiálva.

Hivatkozások[szerkesztés]