„Palatális hang” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: fi:Palataali |
||
26. sor: | 26. sor: | ||
[[eo:Palatalo]] |
[[eo:Palatalo]] |
||
[[es:Consonante palatal]] |
[[es:Consonante palatal]] |
||
[[fi:Palataali]] |
|||
[[fr:Consonne palatale]] |
[[fr:Consonne palatale]] |
||
[[gv:Corockle cleaoil]] |
[[gv:Corockle cleaoil]] |
A lap 2011. július 7., 23:35-kori változata
Palatális hangnak nevezzük a szájüreg elülső részében képzett beszédhangokat.
A palatális mássalhangzó olyan mássalhangzó, amelynek képzési helye a szájpadlás legmagasabb pontja. Nem tévesztendő össze a palatalizált vagy jésített mássalhangzóval, amelynek képzésekor az eredeti képzéshellyel egyidejűleg a nyelv felpúposodik a szájpadlás felé. Palatális mássalhangzók számos nyelvben előfordulnak, a magyarban ezek a következők:
- zár-rés hangok (affrikáták): gy, ty;
- réshangok: j (esetenként ly-nal jelölve);
- orrhang: ny;
- pergőhang: r.
Az cs, dzs zár-rés hangok, illetve az s, zs réshangok inkább posztalveolárisoknak számítanak, de valahol a palatálisok közé sorolják őket.
A palatális magánhangzó a nyelv elülső részével képzett magánhangzó. Ide tartoznak az e, i, ö, ü-szerű hangok.