„Vakolat” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
gipsz-glett kép felhelyezése, és áthelyezése |
a Az -ít végű igék és származékaik javítása hosszú í-re (kézi ellenőrzéssel) |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
A '''vakolat''' [[mész]], [[homok]] vagy folyami kavics keverékéből kialakított [[habarcs]], malter. A vakolat lehet cementes |
A '''vakolat''' [[mész]], [[homok]] vagy folyami kavics keverékéből kialakított [[habarcs]], malter. A vakolat lehet cementes besimítású (nemes vakolat) vagy egyszerűen meszelt. |
||
[[Fájl:Szendro kastely vakolat.JPG|bélyegkép|jobbra|Szendrő, [[Csáky-kastély (Szendrő)]], vakolat]] |
[[Fájl:Szendro kastely vakolat.JPG|bélyegkép|jobbra|Szendrő, [[Csáky-kastély (Szendrő)]], vakolat]] |
||
== A vakolat rendeltetése == |
== A vakolat rendeltetése == |
A lap 2011. február 13., 10:19-kori változata
A vakolat mész, homok vagy folyami kavics keverékéből kialakított habarcs, malter. A vakolat lehet cementes besimítású (nemes vakolat) vagy egyszerűen meszelt.
A vakolat rendeltetése
Az épületek, építmények falainak külső és belső védelme a hőhatásokkal (hideg-meleg), csapadékkal vagy más egyéb a falat károsító hatással szemben. A vakolat általános receptje szerint egy rész vízhez két rész szárazanyagot kell keverni.
Vakolat lehet céljától függően:
- Külső
- Belső
- Durva
- Finom
Glett
A glett a vakolat legfinomabb változata. Olyan massza, amely a gipsz (meszes általában por alakú ásvány) és a víz meghatározott arányú keveréke. A megszáradt vakolat festés illetve tapétázás előtti hibajavítására szolgál.
A massza sűrűségétől függően formákba önthető, és felületek díszítésére is használható (pl. mennyezet és oldalfal találkozásánál, csillár mennyezetbe illesztésénél stb.).
Vakolatarchitektúra
A 19. század második felétől lakóépületek és gazdasági épületek falazatainak bevonására alkalmazták a paraszti építészetben. Tégla, vályog és kőfalazatokat egyaránt vakoltak. A vakolat státusz-szimbólummá is vált a vakolatminták terjedésével. Mezővárosokban, polgárias falvakban már a 18. században gyakoriak voltak a mészhabarcsos vakolatú házak, a 19. században egyre jelentékenyebbekké lettek, a klasszicista, romantikus, copf és eklektikus ízlés szinte folklorizálódott a vakolatarchitektúrában. Az egyes díszítőelemek néhol azonban évtizedes késéssel jelentkeztek, és sokáig divatban maradtak, egyes falvakban még az 1920-as, 30-as évekig is.
A vakolatarchitektúra és -technika döntően az első világháború után változott meg, ebben döntő szerepe volt az ún. „pallér ízlésnek”, ami a fejlett nagyvárosok környéki falvakból indult el. A második világháború után a fröcskölt és dörzsölt vakolatok jöttek divatba, ekkor terjedtek el a nemes vakolatok is, azaz a cementes besimításúak.
Forrás
- Magyar néprajzi lexikon V. (Szé–Zs). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1982. 464–466. o. ISBN 963-05-2443-0
- Günter Bayer: Javítások a ház körül Budapest, Sziget Kiadó 1999. ISBN 963-8138-36-X