„Akrosztichon” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a r2.6.4) (Bot: következő hozzáadása: sr:Акростих |
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: ko:세로반전 |
||
46. sor: | 46. sor: | ||
[[ja:折句]] |
[[ja:折句]] |
||
[[ka:აკროსტიქი]] |
[[ka:აკროსტიქი]] |
||
[[ko:세로반전]] |
|||
[[lmo:Acrostich]] |
[[lmo:Acrostich]] |
||
[[lt:Akrostichas]] |
[[lt:Akrostichas]] |
A lap 2011. január 12., 14:04-kori változata
Az akrosztichon (névrejtés) görög eredetű szó. Az ákros (=rendkívüli) és a stíchos (=vers) szavak összekapcsolásával jött létre. Olyan költemény, melyben a versszakok (esetleg a sorok) kezdőbetűi összeolvasva egy nevet vagy valami mondást adnak ki (többnyire a szerző nevét).
Ha a sorok utolsó betűit alkalmazza így az író, akkor telesztichont, ha a középmetszetnél lévő betűket, akkor mezosztichont kap.
Az ógörög irodalomban Diogenész Laertiosz volt neves akrosztichoníró, de már a szibillai jóslatok is tartalmaztak hasonló elemeket. A középkori dalosversenyeken feladat volt ennek a verselési technikának a használata. A leghosszabb ismert akrosztichon szerzője, a 15. századi Johannes Rothe saját életét mesélte el a Thüringiai krónika 773 versszakát kezdő betúkben.
Magyarországon ez a verselői játék különösen a 16.-18. században volt divatban. Míg Tinódi Lantos Sebestyén saját nevét, addig Balassi Bálint a szeretett hölgy nevét rejtette el ily módon.
Példa: (Francois Villon)
- Vitted méhedben, Szűz Fejedelemnő,
- Isten fiát, ki lészen eljövendő,
- Legfőbb urunkat, ki értünk a mennyből
- Leszállt s bennünket megoltalmazott;
- Oly ifjan kínhalált kereszten lelt Ő,
- Nekünk Megváltónk, vallom, ekképp lett Ő –:
- Élni-halni e hitben akarok.”
- (Ballada, melyet édesanyja kérésére készített a költő, hogy imádkozhassék Miasszonyunkhoz, fordította Illyés Gyula)
Források
- Bokor József (szerk.). Akrosztichon, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- Lukácsy András: Elmés játékok, játékos elmék. Budapest: Minerva, 1974. 25–29. oldal