„Spacelab” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
| 15. sor: | 15. sor: | ||
== Felépítése == |
== Felépítése == |
||
[[Kép:Spacelab diagram2.gif|thumb|200px|right|A Spacelab modul tipikus felépítése.]] |
[[Kép:Spacelab diagram2.gif|thumb|200px|right|A Spacelab modul tipikus felépítése.]] |
||
[[Kép:Spacelab diagram.gif|thumb|200px|right|A Spacelab modul elhelyezkedése az űrrepülőgép rakterében.]] |
|||
A Spacelab modul általában két, 4 méter átmérőjű – egyenként körülbelül 2,7 méter hosszú – henger alakú, alumínium-ötvözetből készült szegmensből áll: a ''központi szegmens''ből, amely a különböző üzemeltetési rendszereket és adatfeldolgozó egységeket foglalja magában, és a ''kutatási szegmens''ből, amely a laboratórium hasznos területét duplázza meg. Ha csak egy szegmenst vesznek igénybe a küldetés során, akkor minden esetben a központi modult használják. |
A Spacelab modul általában két, 4 méter átmérőjű – egyenként körülbelül 2,7 méter hosszú – henger alakú, alumínium-ötvözetből készült szegmensből áll: a ''központi szegmens''ből, amely a különböző üzemeltetési rendszereket és adatfeldolgozó egységeket foglalja magában, és a ''kutatási szegmens''ből, amely a laboratórium hasznos területét duplázza meg. Ha csak egy szegmenst vesznek igénybe a küldetés során, akkor minden esetben a központi modult használják. |
||
A lap 2006. szeptember 16., 23:01-kori változata
A Spacelab egy – az ESA és a NASA együttműködésében készült – mikrogravitációs laboratórium modul, melyet az amerikai űrrepülőgép rakterében juttatnak fel az űrbe. A hengeres alakú, 4 méter átmérőjű modul az űrrepülőgép nélkül, önállóan nem használható. A Spacelab modul segítségével olyan kísérleteket is végre lehet hajtani, amelyekre az űrrepülőgép legénységi kabinja nem tud elegendő helyet biztosítani. A Spacelab modult a Nemzetközi Űrállomás használatbavétele óta már nem alkalmazzák.
A laboratórium modul 1983 és 2000 között összesen 25 alkalommal járt az űrben.
Története
1973. szeptember 24-én került aláírásra a NASA és az ESA között az a megállapodás, amely alapján az ESA vállalja a Spacelab modul kifejlesztését és legyártását. A megállapodás értelmében két modul készül el, amelyből az első modult (LM1) az ESA ingyen átad a NASA-nak, cserébe európai űrhajósok a Space Shuttle program keretében repülhetnek az űrbe. A másik modult (LM2) a NASA saját használatra megvásárolja.
A gyártást a ERNO-VFW Fokker konzorcium 1974-ben kezdi meg (Nyugat-)Németországban. Az ESA akkori tagjai közül csak Svédország nem vett részt a programban.
1998-tól a súlytalanságban végzendő kísérletek színtere a Nemzetközi Űrállomás lett, így a Spacelab modult a NASA nyugdíjazta, bár 2000-ben a Spacelab Pallet platformokat egy repülés erejéig újra használták.
A LM1 jelű modul jelenleg a brémai repülőtéren van kiállítva Németországban.
Felépítése
A Spacelab modul általában két, 4 méter átmérőjű – egyenként körülbelül 2,7 méter hosszú – henger alakú, alumínium-ötvözetből készült szegmensből áll: a központi szegmensből, amely a különböző üzemeltetési rendszereket és adatfeldolgozó egységeket foglalja magában, és a kutatási szegmensből, amely a laboratórium hasznos területét duplázza meg. Ha csak egy szegmenst vesznek igénybe a küldetés során, akkor minden esetben a központi modult használják.
A Spacelab Modulhoz kapcsolódhat a Spacelab Pallet (a „pallet” jelentése: priccs, raklap) nevű kiegészítő platformrendszer is. A pallet egy U alakú platform, amelyre különböző nagyméretű eszközöket lehet rögzíteni oly módon, hogy azok közvetlenül az űrben működhetnek és végezhetnek méréseket.
A szegmensek az űrrepülőgép rakteréhez négy ponton vannak rögzítve. A laboratórium modul paszív hővédő rendszerrel van felszerelve. Mindkét szegmens tetején egy-egy 1,3 méter átmérőjű kör alakú nyílás található, ahová különböző ablak vagy zsilip modulok kapcsolhatóak.
A súlypont eloszlás miatt a modul csak a raktér hátuljában helyezhető el, ezért a legénységi kabinból a modulhoz egy körülbelül 1 méter átmérőjű csőrendszeren keresztül lehet eljutni. Az alagútrendszer moduláris felépítésű, így különböző hosszúságúra építhető a Spacelab modul konfigurációjának megfelelően. Az alagút része az űrsétákhoz szükséges légzsilip is. Űrséták esetén az alagút többi részét és a laboratórium modult lezárják.
A modulok tervezett élettartama 50 küldetés.
Spacelab küldetések
- STS-9, Spacelab 1, 1983. november, Module (LM1)
- STS-51-B, Spacelab 3, 1985. április, Module (LM1)
- STS-51-F, Spacelab 2, 1985. július, Pallet
- STS-61-A, Spacelab D1, 1985. október, Module (LM2)
- STS-35, ASTRO-1, 1990. december, Pallet
- STS-40, SLS-1, 1991. június, Module (LM1)
- STS-42, IML-1, 1992. január, Module (LM2)
- STS-45, ATLAS-1, 1992. március, Pallet
- STS-50, USML-1, 1992. június, Module (LM1)
- STS-47, Spacelab-J, 1992. szeptember, Module (LM2)
- STS-56, ATLAS-2, 1993. április, Pallet
- STS-55, Spacelab D2, 993. április, Module (LM1)
- STS-58, SLS-2, 1993. október, Module (LM2)
- STS-59, SRL-1, 1994. április, Pallet
- STS-65, IML-2, 1994. július, Module (LM1)
- STS-68, SRL-2, 1994. október, Pallet
- STS-66, ATLAS-3, 1994. november, Pallet
- STS-67, ASTRO-2, 1995. március, Pallet
- STS-71, Spacelab-Mir, 1995. június, Module (LM2)
- STS-73, USML-2, 1995. október, Module (LM1)
- STS-78, LMS, 1996. június, Module (LM2)
- STS-83, MSL-1, 1997. április, Module (LM1)
- STS-94, MSL-1R, 1997. július, Module (LM1)
- STS-90, Neurolab, 1998. április, Module (LM2)
- STS-99, SRTM, 2000. február, Pallet