„Munkamegosztás” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
csonkjav |
|||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
A '''munkamegosztás''' a társadalmi [[kooperáció]] egyik formája. |
|||
A modern társadalmakban az emberek nem képesek arra, hogy minden olyan jószágot, amelyre igényük van, maguk állítsanak elő. De ha ezt meg is tudnák tenni, a gazdaság akkor is sokkal kevésbé hatékonyan működne, mint abban az esetben, ha bizonyos személyek néhány jószág termelésére specializálódnak – ezt a folyamatot nevezzük munkamegosztásnak. |
A modern társadalmakban az emberek nem képesek arra, hogy minden olyan jószágot, amelyre igényük van, maguk állítsanak elő. De ha ezt meg is tudnák tenni, a gazdaság akkor is sokkal kevésbé [[hatékonyság|hatékonyan]] működne, mint abban az esetben, ha bizonyos személyek néhány jószág termelésére specializálódnak – ezt a folyamatot nevezzük munkamegosztásnak. |
||
A munkamegosztás már a [[közgazdaságtan]]t megalapító [[Adam Smith]]nél kulcsfogalom volt. |
|||
A munkamegosztás nagyobb hatékonysága mögött több tényező is áll. Egyrészt az emberek képességei különbözőek. Másfelől a javak többségének előállításához szakképzettségre van szükség, amelynek megszerzése hosszú időt igényelhet: például egy cipésznek sokkal kevesebb ráfordítással jár a lábbelink előállítása, mint saját magunknak. Harmadrészt a területi különbségek is fontos szerepet játszanak: egy [[Magyarország]]on élő embernek hiába van igénye [[banán]]ra, azt ő maga nem, csak egy több ezer kilométerre délre működő vállalkozás tudja megtermelni. |
|||
== Munkamegosztás és hatékonyság == |
|||
A termelésben alkalmazott munkamegosztással elért nagyobb hatékonyság mögött több tényező is áll: |
|||
* A munkafeladat részekre bontása lehetővé teszi a tömegtermelést, mert a félkész termékek minősége ellenőrizhető, így a hibák nem halmozódnak föl a késztermékben. |
|||
* A részfeladatok munkaköröket határoznak meg. Egy-egy munkakörben nem kell az átállási idő miatti kieséssel számolni. |
|||
* Az emberek képességei különbözőek. Mindenki azt a részfeladatot végezheti, amihez a legjobban ért, amiben a leghatékonyabb. |
|||
* A javak többségének előállításához szakképzettségre van szükség, amelynek megszerzése hosszú időt igényelhet: például egy cipésznek sokkal kevesebb ráfordítással jár a lábbelink előállítása, mint saját magunknak. |
|||
* Az igazán kis részfeladatok elvégzéséhez azonban még szaktudás sem kell, vagyis sokaknak nem kell tanulással vesződniük. |
|||
* Nemzetközi munkamegosztás: a termelésben a földrajzi-területi különbségek is fontos szerepet játszanak: például egy [[Magyarország]]on élő embernek hiába van igénye [[banán]]ra, azt ő maga nem, csak egy több ezer kilométerrel délebbre élő munkás tudja megtermelni. |
|||
== Hátrányai == |
|||
* A munkamegosztás negatív hatása, hogy a bekapcsolódás szabad döntésből kényszerré válik. Ahogy a társadalmi integráció mértéke nő, fokozódik az egymásrautaltság, mert az önellátás egyre jobban ellehetetlenül. |
|||
* A sokrétű emberi képességek kibontakoztatása helyett tudati beszűkülésre, egyoldalúságra ösztönöz. |
|||
* A nyílt és személyes hatalmi viszonyok helyét a termelési folyamatot irányító személytelen uralom veszi át, amely sokszor technológiai kényszernek tünteti föl magát. |
|||
{{csonk-dátum|csonk-közgazdaságtan|2010 augusztusából}} |
{{csonk-dátum|csonk-közgazdaságtan|2010 augusztusából}} |
||
[[Kategória:Közgazdaságtan]] |
[[Kategória:Közgazdaságtan]] |
||
[[Kategória:Szociológia]] |
|||
A lap 2010. augusztus 30., 02:00-kori változata
A munkamegosztás a társadalmi kooperáció egyik formája.
A modern társadalmakban az emberek nem képesek arra, hogy minden olyan jószágot, amelyre igényük van, maguk állítsanak elő. De ha ezt meg is tudnák tenni, a gazdaság akkor is sokkal kevésbé hatékonyan működne, mint abban az esetben, ha bizonyos személyek néhány jószág termelésére specializálódnak – ezt a folyamatot nevezzük munkamegosztásnak.
A munkamegosztás már a közgazdaságtant megalapító Adam Smithnél kulcsfogalom volt.
Munkamegosztás és hatékonyság
A termelésben alkalmazott munkamegosztással elért nagyobb hatékonyság mögött több tényező is áll:
- A munkafeladat részekre bontása lehetővé teszi a tömegtermelést, mert a félkész termékek minősége ellenőrizhető, így a hibák nem halmozódnak föl a késztermékben.
- A részfeladatok munkaköröket határoznak meg. Egy-egy munkakörben nem kell az átállási idő miatti kieséssel számolni.
- Az emberek képességei különbözőek. Mindenki azt a részfeladatot végezheti, amihez a legjobban ért, amiben a leghatékonyabb.
- A javak többségének előállításához szakképzettségre van szükség, amelynek megszerzése hosszú időt igényelhet: például egy cipésznek sokkal kevesebb ráfordítással jár a lábbelink előállítása, mint saját magunknak.
- Az igazán kis részfeladatok elvégzéséhez azonban még szaktudás sem kell, vagyis sokaknak nem kell tanulással vesződniük.
- Nemzetközi munkamegosztás: a termelésben a földrajzi-területi különbségek is fontos szerepet játszanak: például egy Magyarországon élő embernek hiába van igénye banánra, azt ő maga nem, csak egy több ezer kilométerrel délebbre élő munkás tudja megtermelni.
Hátrányai
- A munkamegosztás negatív hatása, hogy a bekapcsolódás szabad döntésből kényszerré válik. Ahogy a társadalmi integráció mértéke nő, fokozódik az egymásrautaltság, mert az önellátás egyre jobban ellehetetlenül.
- A sokrétű emberi képességek kibontakoztatása helyett tudati beszűkülésre, egyoldalúságra ösztönöz.
- A nyílt és személyes hatalmi viszonyok helyét a termelési folyamatot irányító személytelen uralom veszi át, amely sokszor technológiai kényszernek tünteti föl magát.
|
Ez a közgazdaságtani lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |