„Heinrich Bullinger” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
fejrész jav
1. sor: 1. sor:
[[Fájl:Heinrich Bullinger.jpg|right|thumb|Festmény Heinrich Bullingerről]]
[[Fájl:Heinrich Bullinger.jpg|right|thumb|Festmény Heinrich Bullingerről]]
[[Fájl:Heinrich-Bullinger.jpg|thumb|right|Rézkarc Heinrich Bullingerről]]
[[Fájl:Heinrich-Bullinger.jpg|thumb|right|Rézkarc Heinrich Bullingerről]]
'''Heinrich Bullinger''' (magyarosan Bullinger Henrik), Bremgarten, Aargau, [[1504]]. [[július 18.]] – [[1575]]. [[szeptember 17.]] svájci reformátor,
'''Heinrich Bullinger''' (magyarosan ''Bullinger Henrik''), ([[Bremgarten]], ([[Aargau]]), [[1504]]. [[július 18.]] – [[1575]]. [[szeptember 17.]] svájci [[reformátor]].


==Életpályája==
==Életpályája==

A lap 2010. március 16., 11:44-kori változata

Festmény Heinrich Bullingerről
Rézkarc Heinrich Bullingerről

Heinrich Bullinger (magyarosan Bullinger Henrik), (Bremgarten, (Aargau), 1504. július 18.1575. szeptember 17. svájci reformátor.

Életpályája

Atyja lelkész volt. 1520 óta Kölnben képezte ki magát, ahol is Luther Márton ’’ Von der babílonischen Gefangenschaft’’ című iratának hatása alatt a reformációhoz csatlakozott. Mint tanító a kappeli kolostorban Uldrich Zwinglivel szoros összeköttetésbe lépett, elkísérte őt a berni vallásértekezletre s rövid ideig tartó lelkészi működés után Bremgartenben (1529-31), Zwingli utóda s egyik vezetője és előharcosa lett a reformációnak, úgy a katolikusok, mint a rajongók és a lutheránusok ellen működve. Zürichből kiszorította Martin Bucer konkordiáját s egyik kezdeményezője volt a második bázeli vagy első helvéciai (1536), valamint a második helvéciai hitvallásoknak (1566). Befolyását a francia és angol református egyházra is kiterjesztette.

Írásai

Életét részben önmaga írta meg Diariumában. A reformáció történetét tárgyaló munkáját Hottinger és Vögeli (Frauenf. 1838-1840, 3 köt.) adta ki.

Irodalom

  • Pestalozzi, B. Henrik (Elberf. 1858);
  • Christoffel, B. és felesége (1874).

Lásd még

Forrás