„Kaolinit” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Bot: következő hozzáadása: da:Kaolinit, pt:Caulinita következő eltávolítása: vi:Cao lanh |
a 1 elírás |
||
17. sor: | 17. sor: | ||
Kétrétegű: a [[tetraéder]]es [Si<sub>4</sub>O<sub>10</sub>] szilikátsíkhoz [[hidrargillit]] szerkezetű, [[oktaéder]]es Al(OH)<sub>3</sub> réteg kapcsolódik. Az egymásra következő rétegek hidrogénhíd kötéssel (O- és OH-ionokon keresztül) kapcsolódnak, ami a változatos egymás fölötti helyzetből adódó szerkezeti variációkhoz vezet (kaolinit, dickit, nakrit). |
Kétrétegű: a [[tetraéder]]es [Si<sub>4</sub>O<sub>10</sub>] szilikátsíkhoz [[hidrargillit]] szerkezetű, [[oktaéder]]es Al(OH)<sub>3</sub> réteg kapcsolódik. Az egymásra következő rétegek hidrogénhíd kötéssel (O- és OH-ionokon keresztül) kapcsolódnak, ami a változatos egymás fölötti helyzetből adódó szerkezeti variációkhoz vezet (kaolinit, dickit, nakrit). |
||
A halloysitnak cső alakú, feltekeredett kristályai vannak. Ennek magyarázata az, hogy a [[hidrargillit]] réteg és [Si<sub>4</sub>O<sub>10</sub>] szilikátsík rácsállandója eltér (8,62, illetve 8,93 Å), ezért a két egybeépült réteg a |
A halloysitnak cső alakú, feltekeredett kristályai vannak. Ennek magyarázata az, hogy a [[hidrargillit]] réteg és [Si<sub>4</sub>O<sub>10</sub>] szilikátsík rácsállandója eltér (8,62, illetve 8,93 Å), ezért a két egybeépült réteg a méretkülönbségek miatt feltekeredik. A kaolinit, dickit és nakrit esetében a hidrogénhíd kötés elég erős ahhoz, hogy a feltekeredést megakadályozza, míg a halloysit kettős rétegei között vízmolekulák is vannak, ami miatt a hidrogénhíd kötések meggyengülnek. |
||
==Megjelenési formái, genetikája== |
==Megjelenési formái, genetikája== |
A lap 2009. augusztus 8., 16:29-kori változata
A kaolinitfélék a fillo- vagy rétegszilikátok alosztályának agyagásványok alcsoportjába tartozó ásványcsoport. A kaolin elnevezés eredete első lelőhelyeinek egyikéből származik: Kao (magas) Ling (hegy) (kínai).
Kémiai és fizikai tulajdonságaik
- A csoport ásványai: kaolinit, dickit, nakrit, halloysit, hydrohalloysit (endelit).
- Képletük:
- kaolinit, dickit, nakrit: Al4[Si4O10(OH)8]
- a halloysit és a hydrohalloysit (endelit) molekuláris vizet is tartalmaz: Al4[Si4O10(OH)8](H2O)4
- Szimmetriájuk: kaolinit triklin; dickit, nakrit, halloysit és a hydrohalloysit (endelit) monoklin
- Sűrűségük: kaolinit, dickit, nakrit 2,6 g/cm3; halloysit, hydrohalloysit (endelit) 2-2,2 g/cm3
- Keménységük: 1-2 (a Mohs-féle keménységi skála alapján)
- Hasadásuk: tökéletes
- Színük: fehér, sárgás, illetve barnás vagy zöldes árnyalatú
- Fényük: nagyobb pikkelyeken gyöngyházfényű
Szerkezetük
Kétrétegű: a tetraéderes [Si4O10] szilikátsíkhoz hidrargillit szerkezetű, oktaéderes Al(OH)3 réteg kapcsolódik. Az egymásra következő rétegek hidrogénhíd kötéssel (O- és OH-ionokon keresztül) kapcsolódnak, ami a változatos egymás fölötti helyzetből adódó szerkezeti variációkhoz vezet (kaolinit, dickit, nakrit).
A halloysitnak cső alakú, feltekeredett kristályai vannak. Ennek magyarázata az, hogy a hidrargillit réteg és [Si4O10] szilikátsík rácsállandója eltér (8,62, illetve 8,93 Å), ezért a két egybeépült réteg a méretkülönbségek miatt feltekeredik. A kaolinit, dickit és nakrit esetében a hidrogénhíd kötés elég erős ahhoz, hogy a feltekeredést megakadályozza, míg a halloysit kettős rétegei között vízmolekulák is vannak, ami miatt a hidrogénhíd kötések meggyengülnek.
Megjelenési formái, genetikája
A kaolinit földes szerkezetű, finom pikkelyekből álló halmazokat alkot. A dickit kristályai nőnek a legnagyobbra a csoportban (5 mm). A dickit és nakrit gyakran alkot sugaras, legyezőszerű, apró halmazokat.
A csoport ásványai földpátok, földpátpótlók és más alumínium-szilikátok hidrolitos lebontásával, másodlagosan képződnek. Elsősorban a savanyú vulkáni kőzetek (riolit) kaolinosodnak. Magyarországon a Tokaj-hegységben vannak telepei.
Ipari alkalmazásaik
Kerámia- és tűzállóanyag gyártásban alapvető nyersanyagok. Az ebből a célból bányászott porcelánföld (vagy kaolin) túlnyomó része kaolinit ásványból áll.
Rokon ásványfajok
Felhasznált források
- Bognár László: Ásványhatározó. Gondolat Kiadó. Budapest. 1987.
- http://webmineral.com