„Villi” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
{{lektor}} |
{{lektor}} |
||
[[Fájl:Goethe erlkonig.jpg]] |
[[Fájl:Goethe erlkonig.jpg]] |
||
| ⚫ | |||
| ⚫ | A villik halhatatlan lidércek (démonok) , főleg észak-európai erdők lakója (Finn, Norvég, Dán, de írországi rengetegeké is). Gyakran azonosítják azon lidércekkel, melyek fényekkel, dalokkal az erdő mélyére csalogatják az embereket, majd elkábítják és felfalják őket, azonban szaporodás-képtelenségük miatt gyanusítják őket gyermeklopással is, hogy utódokat nevelhessenek 5-15 éves gyerekekből. Csak kevesek láttak eleddig valódi villit, azonban ezen emberek szavabizonyossága megkérdőjelezhetó, mivel valamennyi komoly elmezavarral küzd. Hogy valóban hogy is néz ki egy villi, nem tudhatjuk, mivel feltételezhetően nemcsak mentális- de asztárlis támadókészséggel is rendelkeznek. (Azaz nemcsak a kiszemelt áldozat gondolataiba, de érzéseibe képeseke belelátni, belezavarni). Valószínűsíthetően azonban teljesen emberi megjelenéssel rendelkeznek. |
||
== Eredet == |
== Eredet == |
||
| 12. sor: | 16. sor: | ||
Sokan örökíteték meg műveikben a villiket, például Puccini a Lidércekben ([[Le Villi]]), Goethe a Villikirályban (Der Erlkönig), és egy dán balladában, az Erlkönig lányában (melyet később Schubert zenésített meg) |
Sokan örökíteték meg műveikben a villiket, például Puccini a Lidércekben ([[Le Villi]]), Goethe a Villikirályban (Der Erlkönig), és egy dán balladában, az Erlkönig lányában (melyet később Schubert zenésített meg) |
||
| ⚫ | |||
| ⚫ | A villik halhatatlan lidércek (démonok) , főleg észak-európai erdők lakója (Finn, Norvég, Dán, de írországi rengetegeké is). Gyakran azonosítják azon lidércekkel, melyek fényekkel, dalokkal az erdő mélyére csalogatják az embereket, majd elkábítják és felfalják őket, azonban szaporodás-képtelenségük miatt gyanusítják őket gyermeklopással is, hogy utódokat nevelhessenek 5-15 éves gyerekekből. Csak kevesek láttak eleddig valódi villit, azonban ezen emberek szavabizonyossága megkérdőjelezhetó, mivel valamennyi komoly elmezavarral küzd. Hogy valóban hogy is néz ki egy villi, nem tudhatjuk, mivel feltételezhetően nemcsak mentális- de asztárlis támadókészséggel is rendelkeznek. (Azaz nemcsak a kiszemelt áldozat gondolataiba, de érzéseibe képeseke belelátni, belezavarni). Valószínűsíthetően azonban teljesen emberi megjelenéssel rendelkeznek. |
||
A lap 2008. december 27., 15:42-kori változata
 |
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
Leírás
A villik halhatatlan lidércek (démonok) , főleg észak-európai erdők lakója (Finn, Norvég, Dán, de írországi rengetegeké is). Gyakran azonosítják azon lidércekkel, melyek fényekkel, dalokkal az erdő mélyére csalogatják az embereket, majd elkábítják és felfalják őket, azonban szaporodás-képtelenségük miatt gyanusítják őket gyermeklopással is, hogy utódokat nevelhessenek 5-15 éves gyerekekből. Csak kevesek láttak eleddig valódi villit, azonban ezen emberek szavabizonyossága megkérdőjelezhetó, mivel valamennyi komoly elmezavarral küzd. Hogy valóban hogy is néz ki egy villi, nem tudhatjuk, mivel feltételezhetően nemcsak mentális- de asztárlis támadókészséggel is rendelkeznek. (Azaz nemcsak a kiszemelt áldozat gondolataiba, de érzéseibe képeseke belelátni, belezavarni). Valószínűsíthetően azonban teljesen emberi megjelenéssel rendelkeznek.
Eredet
Erlkönig - téves német kifejezés az elfek királyának megjelölésére, amelyet Herder (Erlkönigs Tochter) a dán ellerkonge (a. m. elverkonge t. i. elfek királya) félreértésével alkotott. Goethe Erlkönig c. remek balladája utján polgárjogot nyert e tévedés a németeknél. Magyarra Tündér-, Törpe-, Rém- v. Villi-királyra fordították e nevet, melynek tehát az égerfához (die Erle) semmi köze, bár Goethe, ugy látszik, gondolt ily összefüggésre, mert balladáját eredetileg A halásznő c. bájos daljátékába szőtte be, ahol a szin magas égerfák alatt folyó partján van az Elfenliedchen (1780) c. dalában is az égerfákkal hozza kapcsolatba az elfeket. A magyar irodalomban villikként honosultak meg, a korábbi népmesék alapján. A villik további fordítása például a delevény is.
Jelenléte a művészetben
Sokan örökíteték meg műveikben a villiket, például Puccini a Lidércekben (Le Villi), Goethe a Villikirályban (Der Erlkönig), és egy dán balladában, az Erlkönig lányában (melyet később Schubert zenésített meg)