„Codex Theodosianus” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a kisbetűsítés |
a Robot: következő hozzáadása: pl:Kodeks Teodozjański |
||
22. sor: | 22. sor: | ||
[[Kategória:Jogtörténet]] |
[[Kategória:Jogtörténet]] |
||
⚫ | |||
[[bg:Кодекс на Теодосий]] |
[[bg:Кодекс на Теодосий]] |
||
[[ca:Codi Teodosià]] |
[[ca:Codi Teodosià]] |
||
[[de:Codex Theodosianus]] |
[[de:Codex Theodosianus]] |
||
⚫ | |||
[[es:Código Teodosiano]] |
[[es:Código Teodosiano]] |
||
[[fr:Code de Théodose]] |
[[fr:Code de Théodose]] |
||
31. sor: | 31. sor: | ||
[[it:Codice teodosiano]] |
[[it:Codice teodosiano]] |
||
[[lt:Teodosijaus kodeksas]] |
[[lt:Teodosijaus kodeksas]] |
||
[[pl:Kodeks Teodozjański]] |
|||
[[ro:Codexul Teodosian]] |
[[ro:Codexul Teodosian]] |
||
[[sv:Codex Theodosianus]] |
[[sv:Codex Theodosianus]] |
A lap 2008. június 26., 10:18-kori változata
A Codex Theodosianus az I. Constantinustól II. Theodosius római császár uralkodásáig kiadott császári rendeleteket foglalta össze, gyűjtötte egy kódexbe. A római jog egyik jelentős forrásműve.
A kódex létrejötte
II. Theodosius kelet-római és III. Valentinianus nyugat-római császárok 429-ben kiadtak egy közös rendeletet, mely alapján megindult a császári rendeletek összegyűjtése, kodifikálása. A kódex 435-438 közt jött létre, 438-ban hirdették ki és 439. január 1-jén lépett hatályba a birodalom mindkét felében.
A Codex Theodosianus szerkezete
Maga a kódex tizenhat könyvből áll, az egyes könyveken belül a konstitúciók kronológiai sorrendben követik egymást. Kiemelkedő szerephez jut a közjog benne: sok különösen kegyetlen büntetőjogi szabály is megtalálható.
A kódex hatása
A törvénykönyv nagyban hatott az 529-ben kiadott Codex Iustinianus-ra. A birodalom keleti felében a iustinianusi kodifikációig hatályban volt, a birodalom nyugati felében a Breviarium Alaricianum közvetítésével terjedt el, és egészen a XII. századig a római jog egyik legfontosabb forrása volt.
Külső hivatkozások
Források
Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904.