„Daimjó” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

Sorban

A lap 2008. május 11., 12:55-kori változata

A daimjó (japánul 大名, magyar fordításban nagy név) a középkori Japánban vidéki feudális hadúr, az Edo-korszakban tartományi nagybirtokos. Hűbérbirtokaikon saját hadsereget tartottak, ők maguk azonban közletlenül függtek a sóguntól. Nem volt törvényszerű, de a legtöbb sógun és régens egykoron daimjó is volt.

A sugo daimjók (守護大名) voltak az elsők, akik a daimjó címet viselték. A Muromacsi-korszak (1336–1573) tartományi kormányzóiból, a sugokból kerültek ki. Hűbérbirtokaikon nemcsak politikai és rendfenntartói, de gazdasági hatalmuk is volt. Ezeket a kiváltságaikat a Muromacsi-korszak első évtizedeiben szerezték meg.

A leghatalmasabb sugo daimjók a Siba-, Hatakehama, Hoszokava- Jamana-, Óucsi- és Akamacu-klánokba tartoztak. A legnagyobbak több tartományt is uraltak.

A szengoku daimjók (戦国大名) legtöbbje régebben sugo daimjó volt, mint a Szatake-, Imagava-, Takeda-, Toki-, Rokkaku-, Óucsi- és Simadzu-családok. A korábban sugodaiként és helyetteseikként szolgáló Aszakura-, Amago-, Nagao-, Mijosi-, Csószokabe-, Dzsimbó-, Hatano-, Oda- és Macunaga-klánok tagjai is daimjói címet kaptak, de Szengoku-korszakban emellett számos ronin is daimjóvá vált.

Az Asikaga sógunátus kötelezte a daimjókat, hogy Kiotóban telepedjenek le. A hadurak családtagjaikat és csatlósaikat, az úgynevezett sugodaikat bízták meg területeik ideiglenes vezetésével. Sokan a sugodaik közül is a fővárosba költöztek: ők megbízottakat neveztek ki helyettesítésükre.

Az Edo-korszak kezdetét jelentő 1600-as szekigaharai csata után Tokugava Iejaszu a közel 200 daimjó földterületét a han-rendszerbe foglalta. Sorrendjüket a rizstermelés szerint állapították meg. Daimjó az lehetett, akinek hűbérbirtokán évente legalább 10 000 koku (1 koku = 180 liter, 10 000 koku = 1760 m³) rizs termett. Ieajaszu a hadurakat az szerint is csoportokba osztotta, hogy milyen kapcsulat fűzi őket az uralkodó Tokugava-családhoz: a sinpan daimjók (親藩大名) rokoni kapcsolatban álltak a Tokugavákkal, a fudai daimjók (譜代大名) a Tokugavák és szövetségeseik hűbéresei voltak, a todzama daimjók (外様大名) pedig a sekigaharai csata előtt nem voltak a Tokugavák szövetségesei (de nem feltétlenül harcolt ellenük).

1869-ben a daimjók és az császári udvari nemesek, a kugék a Meidzsi reformok értelmében egy új nemesi rétegben, a kadzokuban egyesültek. A han rendszert hatályon kívül helyezték és létrehozták a prefektúrákat. Ezzel az intézkedéssel a császár véget vetett a daimjók uralmának.

Ez a történelmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!

@@ 4. sor: / 4. sor: @@
 A leghatalmasabb sugo daimjók a Siba-, Hatakehama, Hoszokava- Jamana-, Óucsi- és Akamacu-klánokba tartoztak. A legnagyobbak több tartományt is uraltak.
+A szengoku daimjók (戦国大名) legtöbbje régebben sugo daimjó volt, mint a Szatake-, Imagava-, Takeda-, Toki-, Rokkaku-, Óucsi- és Simadzu-családok. A korábban [[sugodai]]ként és helyetteseikként szolgáló Aszakura-, Amago-, Nagao-, Mijosi-, Csószokabe-, Dzsimbó-, Hatano-, Oda- és Macunaga-klánok tagjai is daimjói címet kaptak, de Szengoku-korszakban emellett számos ronin is daimjóvá vált.
 Az Asikaga sógunátus kötelezte a daimjókat, hogy [[Kiotó]]ban telepedjenek le. A hadurak családtagjaikat és csatlósaikat, az úgynevezett [[sugodai]]kat bízták meg területeik ideiglenes vezetésével. Sokan a sugodaik közül is a fővárosba költöztek: ők megbízottakat neveztek ki helyettesítésükre.
-Az Edo-korszak kezdetét jelentő [[1600]]-as szekigaharai csata után [[Tokugava Iejaszu]] a közel 200 daimjó földterületét a han-rendszerbe foglalta. Sorrendjüket a rizstermelés szerint állapították meg. Daimjó az lehetett, akinek hűbérbirtokán évente legalább 10 000 koku (1 koku = 180 liter, 10 000 koku = 1760 m³) [[rizs]] termett. Ieajaszu a hadurakat az szerint is csoportokba osztotta, hogy milyen kapcsulat fűzi őket az uralkodó Tokugava-családhoz: a sinpan (親藩) daimjók rokoni kapcsolatban álltak a Tokugavákkal, a fudai (譜代) daimjók a Tokugavák és szövetségeseik hűbéresei voltak, a todzama (外様) daimjók pedig a sekigaharai csata előtt nem voltak a Tokugavák szövetségesei (de nem feltétlenül harcolt ellenük).
+Az Edo-korszak kezdetét jelentő [[1600]]-as szekigaharai csata után [[Tokugava Iejaszu]] a közel 200 daimjó földterületét a han-rendszerbe foglalta. Sorrendjüket a rizstermelés szerint állapították meg. Daimjó az lehetett, akinek hűbérbirtokán évente legalább 10 000 koku (1 koku = 180 liter, 10 000 koku = 1760 m³) [[rizs]] termett. Ieajaszu a hadurakat az szerint is csoportokba osztotta, hogy milyen kapcsulat fűzi őket az uralkodó Tokugava-családhoz: a sinpan daimjók (親藩大名) rokoni kapcsolatban álltak a Tokugavákkal, a fudai daimjók (譜代大名) a Tokugavák és szövetségeseik hűbéresei voltak, a todzama daimjók (外様大名) pedig a sekigaharai csata előtt nem voltak a Tokugavák szövetségesei (de nem feltétlenül harcolt ellenük).
 [[1869]]-ben a daimjók és az császári udvari nemesek, a kugék a Meidzsi reformok értelmében egy új nemesi rétegben, a kadzokuban egyesültek. A han rendszert hatályon kívül helyezték és létrehozták a prefektúrákat. Ezzel az intézkedéssel a császár véget vetett a daimjók uralmának.