„Daimjó” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a javítás |
az Edo-korszak daimjói |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
A '''daimjó''' ([[japán nyelv|japánul]] 大名, [[magyar nyelv|magyar]] fordításban ''nagy név)'' a középkori [[Japán]]ban vidéki [[feudalizmus|feudális]] hadúr, az Edo-korszakban tartományi nagybirtokos. Hűbérbirtokaikon saját hadsereget tartottak, ők maguk azonban közletlenül függtek a [[sógun]]tól. Nem volt törvényszerű, de a legtöbb sógun és [[régens]] a daimjók közül került ki. |
A '''daimjó''' ([[japán nyelv|japánul]] 大名, [[magyar nyelv|magyar]] fordításban ''nagy név)'' a középkori [[Japán]]ban vidéki [[feudalizmus|feudális]] hadúr, az Edo-korszakban tartományi nagybirtokos. Hűbérbirtokaikon saját hadsereget tartottak, ők maguk azonban közletlenül függtek a [[sógun]]tól. Nem volt törvényszerű, de a legtöbb sógun és [[régens]] a daimjók közül került ki. |
||
== Az Edo-korszak daimjói == |
|||
Az Edo-korszak kezdetét jelentő [[1600]]-as szekigaharai csata után [[Tokugava Iejaszu]] a közel 200 daimjó földterületét a han-rendszerbe foglalta. Sorrendjüket a rizstermelés szerint állapították meg. Daimjó az lehetett, akinek földjén évente legalább 10 000 koku (1 koku = 180 liter, 10 000 koku = 1760 m³) [[rizs]] termett. Ieajaszu a hadurakat az szerint is csoportokba osztotta, hogy milyen kapcsulat fűzi őket az uralkodó Tokugava-családhoz: a sinpanokat rokoni kapcsolat fűzte a Tokugavákhoz, a fudaik a Tokugavák és szövetségeseik hűbéresei voltak, a todzamák pedig a sekigaharai csata előtt nem voltak a Tokugavák szövetségesei (de nem feltétlenül harcolt ellenük). |
|||
{{csonk-dátum|csonk-történelem|2007 márciusából}} |
{{csonk-dátum|csonk-történelem|2007 márciusából}} |
A lap 2008. május 10., 21:45-kori változata
A daimjó (japánul 大名, magyar fordításban nagy név) a középkori Japánban vidéki feudális hadúr, az Edo-korszakban tartományi nagybirtokos. Hűbérbirtokaikon saját hadsereget tartottak, ők maguk azonban közletlenül függtek a sóguntól. Nem volt törvényszerű, de a legtöbb sógun és régens a daimjók közül került ki.
Az Edo-korszak daimjói
Az Edo-korszak kezdetét jelentő 1600-as szekigaharai csata után Tokugava Iejaszu a közel 200 daimjó földterületét a han-rendszerbe foglalta. Sorrendjüket a rizstermelés szerint állapították meg. Daimjó az lehetett, akinek földjén évente legalább 10 000 koku (1 koku = 180 liter, 10 000 koku = 1760 m³) rizs termett. Ieajaszu a hadurakat az szerint is csoportokba osztotta, hogy milyen kapcsulat fűzi őket az uralkodó Tokugava-családhoz: a sinpanokat rokoni kapcsolat fűzte a Tokugavákhoz, a fudaik a Tokugavák és szövetségeseik hűbéresei voltak, a todzamák pedig a sekigaharai csata előtt nem voltak a Tokugavák szövetségesei (de nem feltétlenül harcolt ellenük).