„Apellész” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
+link |
a portálsablon cseréje |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
{{Ókorportál2}} |
|||
'''Apellész''' (Kr. e. 340 – Kr. e. 300 között működött) [[Görögország|görög]] festő. |
'''Apellész''' (Kr. e. 340 – Kr. e. 300 között működött) [[Görögország|görög]] festő. |
||
[[ |
[[Kép:Abt.jpg|thumb|Pompei falfreskó, feltehetőleg a „Tengerből felmerülő [[Aphrodité]]" nyomán, de ez nem bizonyított]] |
||
Az [[ókor]] legnagyobb görög festője. A [[Kis-Ázsia|kis-ázsiai]] [[Kolophón]]ban született, Kis-Ázsia több városában dolgozott. Járt a görög anyaországban is, s [[Pamphilosz]] tanítványa, a [[sziküón]]i festőiskola tagja lett. Mint [[Nagy Sándor]] udvari festője, Kisázsiába is követte az uralkodót, s [[I. Ptolemaiosz]] [[egyiptom]]i udvarában is megfordult. A hagyomány, különösen a nevéhez fűződő számos anekdota, egyéniségének és művészetének utolérhetetlen báját emeli ki, de festésmódjáról -mivel képe nem maradt fenn- igen kevés adatunk van. Képein állítólag csupán négy színt (fehér, fekete, sárga, vörös) és azoknak árnyalatait használta, s a kész festményt a színeket tompító vékony mázzal vonta be. Mestere volt a körvonalak rajzának és a színhatásoknak is. Csodálták portréművészetét: ő festette az első önarcképet, valamint Nagy Sándor csak neki engedte meg, hogy lefesse. Leghíresebb műve a „Tengerből felmerülő [[Aphrodité]]" volt. Nagy Sándort többször is megfestette, kísérői közt is. Műveinek még másolatai sem maradtak ránk. |
Az [[ókor]] legnagyobb görög festője. A [[Kis-Ázsia|kis-ázsiai]] [[Kolophón]]ban született, Kis-Ázsia több városában dolgozott. Járt a görög anyaországban is, s [[Pamphilosz]] tanítványa, a [[sziküón]]i festőiskola tagja lett. Mint [[Nagy Sándor]] udvari festője, Kisázsiába is követte az uralkodót, s [[I. Ptolemaiosz]] [[egyiptom]]i udvarában is megfordult. A hagyomány, különösen a nevéhez fűződő számos anekdota, egyéniségének és művészetének utolérhetetlen báját emeli ki, de festésmódjáról -mivel képe nem maradt fenn- igen kevés adatunk van. Képein állítólag csupán négy színt (fehér, fekete, sárga, vörös) és azoknak árnyalatait használta, s a kész festményt a színeket tompító vékony mázzal vonta be. Mestere volt a körvonalak rajzának és a színhatásoknak is. Csodálták portréművészetét: ő festette az első önarcképet, valamint Nagy Sándor csak neki engedte meg, hogy lefesse. Leghíresebb műve a „Tengerből felmerülő [[Aphrodité]]" volt. Nagy Sándort többször is megfestette, kísérői közt is. Műveinek még másolatai sem maradtak ránk. |
||
==Források== |
==Források== |
||
Művészeti lexikon (Akadémiai kiadó, Budapest, 1965) |
Művészeti lexikon (Akadémiai kiadó, Budapest, 1965) |
||
{{portál|Ókor}} |
|||
[[Kategória:Ókori görög képzőművészek]] |
[[Kategória:Ókori görög képzőművészek]] |
||
| ⚫ | |||
[[ast:Apeles]] |
[[ast:Apeles]] |
||
[[ca:Apel·les de Colofó]] |
[[ca:Apel·les de Colofó]] |
||
[[de:Apelles]] |
[[de:Apelles]] |
||
[[el:Απελλής]] |
[[el:Απελλής]] |
||
| ⚫ | |||
[[eo:Apelles]] |
[[eo:Apelles]] |
||
[[es:Apeles]] |
[[es:Apeles]] |
||
A lap 2008. április 17., 22:50-kori változata
Apellész (Kr. e. 340 – Kr. e. 300 között működött) görög festő.
Az ókor legnagyobb görög festője. A kis-ázsiai Kolophónban született, Kis-Ázsia több városában dolgozott. Járt a görög anyaországban is, s Pamphilosz tanítványa, a sziküóni festőiskola tagja lett. Mint Nagy Sándor udvari festője, Kisázsiába is követte az uralkodót, s I. Ptolemaiosz egyiptomi udvarában is megfordult. A hagyomány, különösen a nevéhez fűződő számos anekdota, egyéniségének és művészetének utolérhetetlen báját emeli ki, de festésmódjáról -mivel képe nem maradt fenn- igen kevés adatunk van. Képein állítólag csupán négy színt (fehér, fekete, sárga, vörös) és azoknak árnyalatait használta, s a kész festményt a színeket tompító vékony mázzal vonta be. Mestere volt a körvonalak rajzának és a színhatásoknak is. Csodálták portréművészetét: ő festette az első önarcképet, valamint Nagy Sándor csak neki engedte meg, hogy lefesse. Leghíresebb műve a „Tengerből felmerülő Aphrodité" volt. Nagy Sándort többször is megfestette, kísérői közt is. Műveinek még másolatai sem maradtak ránk.
Források
Művészeti lexikon (Akadémiai kiadó, Budapest, 1965)
