„Neoromán építészet” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a →Forrás |
a →Forrás |
||
| 12. sor: | 12. sor: | ||
*Szentkirályi - Détshy: Az építészet rövid története |
*Szentkirályi - Détshy: Az építészet rövid története |
||
[[Kategória: |
[[Kategória:Neoromán építészet]] |
||
A lap 2008. április 1., 22:32-kori változata
A neoromán építészet a romantika egyik ágaként indult a 19. század második évitezédében. Ez az időszak volt a romanika névadásának ideje is, addig „kora középkori”, „bizánci” építőművészetről beszéltek. Gunn 1819-ben a „romaneszk”, de Gerville 1823-ban a „római művészet” kifejezést javasolta. Ezzel összefüggésben alakult ki a neoromán építészet, mely kezdetben csak felidézte a kor hangulatát, ezért is a romantika egy ága.
A második periódus már a romantikából kinőtt historizmushoz tartozik. Ekkor tanulmányozták tudományos részletességgel a román templomokat, s a neoromán építészet céljává a tökéletes másolatok létrehozása vált. Főleg azokban az országokban virágzott, ahol az első építészeti emlékek a kora középkorból, vagy a 9-12. századból származtak, így hazánkban, Lengyelországban. Magyarországon jellegzetes példája a Halászbástya, a Gellért-hegy duna-parti szakaszán épített erődítés.
A hazai neoromanika az eklektikával került szorosabb kapcsolatba. Ennek példája a szegedi dóm.
Forrás
- Építészeti szakszótár, szerk. Zádor Anna, Bp, Corvina Könyvkiadó, 1984.
- Panofsky: A jelentés a vizuális művészetekben, Gondolat Kiadó, Bp, 1984, 312. o.
- Szentkirályi - Détshy: Az építészet rövid története