„Kölcsönös érthetőség” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
| 31. sor: | 31. sor: | ||
[[en:Mutual intelligibility]] |
[[en:Mutual intelligibility]] |
||
[[de:Gegenseitige Verständlichkeit]] |
[[de:Gegenseitige Verständlichkeit]] |
||
[[es:Inteligibilidad mutua]] |
|||
[[es:Lenguas mutuamente inteligibles]] |
|||
[[fr:Intercompréhension]] |
[[fr:Intercompréhension]] |
||
[[it:Mutua intelligibilità]] |
[[it:Mutua intelligibilità]] |
||
A lap 2008. március 23., 16:10-kori változata
A kölcsönös érthetőség a nyelvészetben két vagy több nyelv azon tulajdonsága, amelynek köszönhetően bármelyikük beszélői megértik többé–kevésbé a másikat vagy a többit, anélkül, hogy tanulták volna őket. A rokon nyelvek kölcsönös érthetőségének mértékét legfőképpen a szókincs-, illetve a hangrendszerbeli hasonlóságok határozzák meg.
A kölcsönös érthetőség és a szocialingvisztika
A kölcsönös érthetőség az egyik kritérium, amely alapján a legegyszerűbben meg lehetne különböztetni egymástól a nyelvet és a dialektust. Az Ethnologue szerint a határvonal 85%-os szókészleti egyezésnél húzható meg:[1] e kritérium szerint az ennél alacsonyabb értékek már valószínűleg nehezítik a megértést, míg magasabbak esetén dialektusról is beszélhetünk. Ugyanakkor itt szociolingvisztikai tényezők is számításba jöhetnek. Például, olykor igen közeli rokonságban álló, teljes mértékben kölcsönösen érthető dialektusokat is külön nyelveknek tekintenek társadalmi, politikai okokból (pl. spanyol és az asztúriai), de az is előfordul, hogy kölcsönösen csak nehezen vagy egyáltalán nem érthető dialektusokat csupán ugyanazon nyelv változatai között tartanak számon (pl. az olasz és a dél-olaszországi dialektusok).
A kölcsönös és az asszimetrikus érthetőség
A nyelvek közötti érthetőség lehet aszimmetrikus is, ha az egyik beszélői jobban értik a többi nyelvet, mint fordítva. Ilyen például a spanyol és a portugál: a portugálul beszélők nagyon könnyen megértik a spanyolt, míg a spanyol ajkúak sokkal nehezebben értik meg a portugált az írás és a kiejtés közötti különbségek miatt. Kölcsönösnek tehát csak akkor tekintjük a két vagy több nyelv között fennálló érthetőséget, ha az viszonylag szimmetrikus. Kölcsönös érthetőség rokon – és többynire egymáshoz földrajzilag közel eső – nyelvek között állhat fenn különböző mértékben, gyakran dialektuskontinuum formájában.
A kölcsönös érthetőség értelmezésének problémái
Szubjektivitás
A kölcsönös érthetőség fogalma azért is problémás, mert a nyelvek azonosságának problémájából kiindulva ez is meglehetősen szubjektív. Előfordul, hogy két, kölcsönösen jól érthetőnek vélt nyelvet különböző beszélők eltérő mértékben értenek, ami függ az egyén iskolázottságától, nyelvérzékétől és műveltségétől is. Példaként, egy egyszerű olasz nyelvű szöveget egy jó nyelvvérzékkel rendelkező spanyolul tudó könnyedén megért – mind írásban, mind szóban; ugyanakkor lehetséges, hogy egy egyszerű, iskolázatlanabb spanyol ajkú szinte semmit nem ért meg belőle.
Szóbeli és írásbeli érthetőség
Sok esetben szintén eltér az írásbeli, illetve a szóbeli kölcsönös érthetőség. Az újlatin nyelvek példájánál maradva, helyesírásuk viszonylag egységes, egyik nyelv beszélője számára sem okozhat különösebb nehézséget egyszerű szövegek megértése a többi nyelven (figyelembe véve természetesen az előző bekezdésben leírtakat), azonban a meglehetősen eltérő kiejtés bizonyos nyelvek esetében (pl. a francia és a csoport többi nyelve között) ellehetetlenítheti a szóbeli kölcsönös megértést.
Felhasznált irodalom
- Bevezetés a nyelvtudományba, Kálmán László – Trón Viktor, 2., bővített kiadás, Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2007, p. 34–35.
- A világ nyelvei és nyelvcsaládjai, Fodor István, 2., átdolgozott kiadás, Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2004, p. 97–98.
Lásd még
- ↑ Ethnologue – Languages of the World, Raymond G. Gordon, Jr., 15. kiadás, SIL International, 2005, p. 11. (Intelligibility and dialect relations).