Kerbela

Kerbela

Pozíció Irak térképén

Kerbela (arabul كربلاء; nyugati átírásban Karbalā’ vagy Kerbalā’) város Irak központi részén, Kerbela kormányzóság székhelye, az ország kilencedik legnépesebb városa (498 347 fő, 2008, becslés^[1]). Az iszlám vallás síita ágának egyik szent városa, zarándoklati és temetkezési helye, emellett jelentős kereskedőváros, számottevő kézműiparral.

Fekvése

Kerbela Bagdadtól 90 kilométerre dél-délnyugatra, az Eufrátesz folyásától 20 kilométerre nyugatra, a Milh-tó délkeleti előterében fekszik, 26 méteres tengerszint feletti magasságban.

Története

Az iszlám korai történetében fontos szerep jutott a mai Kerbelát övező síkságnak. 680-ban Damaszkuszban meghalt Muávija, az első omajjád kalifa, egyúttal Ali kalifa gyilkosa. Ali fia, Huszain ibn Ali elérkezettnek látta az időt arra, hogy a kalifátust visszaszerezze, és seregével Muávija fia, Jazíd ellen vonult. 680. október 10-én a mai Kerbela melletti síkon az omajjádok rátörtek táborára, és lemészárolták Huszain seregét. A csatában maga Huszain, és testvére, Abbász ibn Ali is elesett, és a közelben emelt mauzóleumban temették el őket. A tragikus esemény, Mohamed próféta unokájának halála a síiták leghosszabb, tíz napig tartó gyászünnepe (asúra). Az elkövetkezendő évtizedekben a sírok fölé emelt hatalmas mecset a síiták egyik legszentebb zarándokhelyévé vált, s körülötte lassan kialakult maga a város is. Kerbelát immár évszázadok óta évente több százezres zarándoksereg keresi fel. A mecset kupoláját és két minaretjét a 18. század végén iráni adományokból színarannyal vonták be.

A 680-ban történtekhez kötődően a síiták hite szerint az, akit Kerbelában, a mártír Huszain ibn Ali sírja közelében temetnek el, egyenesen a hetedik mennyországba jut. Ezért a várost a sivatag felől hatalmas temető övezi. Ehhez hasonló, kultikus síita temetkezési helyként tartják számon en-Nádzsefet, ahol magának Ali kalifának a sírja található.

A szent sírokat az évszázadok során több uralkodó elzárta a zarándokok elől, sőt, többen a megsemmisítésükre is kísérletet tettek – legutóbb 1802-ben a városba betörő vahábiták –, ám a szent hely mindannyiszor megmenekült az enyészettől. A szunnita Szaddám Huszein 1979–2003 közötti országlása alatt a síita vallásos áhítat legkülönfélébb megnyilvánulásait tiltotta, így Kerbela zarándoklati jelentősége is visszaesett. Huszein rezsimének leverését, az iraki háborút követően a különféle síita csoportok közötti véres leszámolások helyszíne lett a város. Később, a nyugalom helyreálltát követően ismét visszatértek a zarándokok, és újra megnyíltak Kerbela nagy hírű, a tizenkettes síita teológiai iskolái, köztük Ibn Fáhid 16. század végén alapított medreszéje is.

Látnivalói

Kerbelában legkevesebb száz mecset várja a muszlim zarándokokat, de a legnevezetesebb szent hely Huszainnak az óvárosban található sírja, a Mászdzsid el-Huszain. Sok zarándok keresi fel Huszain korabeli táborának feltételezett helyét is.

A város vízellátását megoldandó, 1300-ban építették fel a ma is működő Huszein-csatornát.

Forrás

• Kerbela, in: Magyar nagylexikon, X. köt., Budapest, Magyar Nagylexikon, 2000, 787.
• Josef W. Meri, Medieval Islamic civilization, An encyclopedia, New York, Routledge, 2006, 434–435.