Ketuvim

A Ketuvim vagy Ketubim a Tanakh (a héber Biblia) harmadik, utolsó része a Tóra (Törvény) és a Nevi'im (Próféták) után.

A héber כתובים (ketuvim) szó jelentése „írások”.

Keletkezése és kanonizációja

A Ketuvim egy része, így a Példabeszédek és a Zsoltárok a babilóni fogság (Kr. e. 586]]. - Kr. e. 538.) előtt keletkeztek, végső formájukat csak később nyerték el. A legkésőbbi szöveget, Dániel könyvét a Kr. e. 2. század közepe felé írták.

A Ketuvim könyveinek kanonizációja később zajlott, mint Tanakh másik két fő részéé, a Kr. e. 2. század körül.

A kanonizáció (a szöveg hivatalossé rögzülése) előtti egy-két évszázadban, amikor a görög bibliafordí¤ás készült, számos egyéb könyv is bekerült a Bibliába, amelyeket a Tanakhból később kivettek, a keresztények Ószövetségében azonban részben benne maradtak. (A keresztény Ószövetség ezért is tartalmaz több könyvet, mint a héber Tanakh.)

Részei

A héber szöveghagyomány szerint Ezdrás és Nehemiás könyvei együtt egy könyvet alkotnak, a Ketuvim így 11 könyvből áll. Ezek a következők:

• A vallásos költészet könyvei
  • Zsoltárok könyve
  • Példabeszédek könyve
  • Jób könyve
• Az öt tekercs (öt „megillot”)
  • Énekek éneke
  • Ruth könyve
  • Jeremiás siralmai
  • A Prédikátor könyve
  • Eszter könyve
• Más könyvek
  • Dániel könyve
  • Ezdrás könyve-Nehemiás könyve
  • Krónikák könyve

Leírásuk

A költői könyvek

A mazoretikus szövegekben a versformát jelölendő a Zsoltárok, a Példabeszédek és Jób könyve kétoszlopos formában szerepelnek. E három könyv együttes neve Sifrei Emet (Emet, vagyis אמ"ת, mozaikszó a könyvek héber nyelvű címeiből: איוב, משלי, תהלים).

E három szöveget a versek recitálását segítő kantillációs jelekkel is ellátták. Az Emet kantillációs jeleinek héber neve: Ta`amei Emet.

Az öt tekercs (Hamesh Megillot)

Az öt tekercs (Hamesh Megillot) név öt viszonylag rövid könyvet takar: