Lovag

A 10. század végén Európa hadszíntereinek döntő fegyvernemévé a páncélos nehézlovasság vált. Európa első lovagi hadseregét Martell Károly hozta létre. A lovagok kiválóan képzett egyéni harcosok voltak. Nem működtek együtt a többi fegyvernemmel: a gyalogságot lenézték, az íjászokat egyenesen gyűlölték. Nem rendelkeztek távolharci fegyverekkel. A lovagok kímélték egymást inkább foglyokat igyekeztek ejteni , hogy váltságdíjat követeljenek értük. A lovag csakis szemtől szembe támadott betartva a lovagiasság szabályait. Megtörtént hogy egy francia gróf felakasztatta saját íjászát, mert lenyilazta az ellenség egyik előkelő lovagját. A lovag néhány emberrel (fegyverhordozó, lovas íjász és szolgáival) körülvéve harcolt ezt „Lovagi kopjának nevezték” ez volt a legkisebb önálló harcászati egység. A legnagyobb a több tucat kopjából álló zászló volt. A lovagok sírját a lőfegyverek megjelenése ásta meg.

A lovaggá válás útja

Lovag csak nemes ember lehetett. A lovagok megkülönböztető jeleket viseltek (övet, ruhájukon címert stb.)A lovagi nevelés 5-7 éves korban kezdődött. A fiúk apródként megtanulták a lovagi szolgálat szabályait és a fegyverforgatást. Az apródból 15-16 évesen fegyvernök lett. Megtanulta a lóháton való harc fortélyait. A fegyvernök 5-7 év elteltével válhatott lovaggá. Miután elsajátította a 6 lovagi művészetet:

• Lovaglás
• Úszás
• Ökölvívás
• Sólyommal való vadászat
• Sakk
• Versírás

A lovaggá avatásnak két formája volt:

• Felövezés: amikor a lovag megkapta övét, kardját és arany sarkantyúit
• Lovaggá ütés: amikor egy idősebb lovag megérintette a térdelő lovag jobb vállát

Ezután a lovagnak egész életében be kellett tartania a lovagi kódex szabályait:

• Védelmezni a nőket
• Védelmezni az elesetteket
• Védelmezni a keresztény egyházat
• Szolgálni a hűbérurat

A legtöbb lovag szerény körülmények között élt. Sokan kóboroltak jövedelmező szolgálat reményében.

A lovag felszerelése

• Páncél: A középkori lovagok olyan páncélt viseltek ami megvédte őket a nyíltól, a kardtól és a kopjától. Kezdetben a páncél egy erős bőrmellényből, és az azt fedő vaspikkelyekből állt. Ezt váltotta fel a XI. századtól kezdve a klasszikus láncing.
• Sisak: A sisak vasból készült. Kezdetben hegyes vagy gömbölyű tetejű, néha orrvédővel ellátott sisakok voltak használatosak. A XII. század végén jött divatba a fazéksisak, melyen csak szemrések és légzőnyílások voltak. A XIV. században ezt leváltotta az üstsisak, ami még énnél is nagyobb volt. Alá még egy könnyebb, bascinet nevű sisakot is vettek. Ebben az időben kezdett elterjedni a rostélyos sisak is. Mivel a sisakban nem igazán láttak jól a lovagok, pajzsukra és felszerelésük minden darabjára ráfestették címerüket, hogy könnyebben felismerjék egymást.
• Pajzs: A lovag védelmét szolgálta a kezdetben kerek, később inkább szögletes pajzs. Eleinte fából, vagy bőrből, később inkább vasból készült.
• Fegyverek: A lovag legfontosabb támadófegyvere a 2-2,5 m hosszú lándzsa (kopja) volt. Ez a fegyver a XI-XII. század fordulóján váltotta fel a hajítódárdát.

Legbecsesebb fegyverük az egyenes kétélű kardjuk, a hosszúkard volt. Közelharcban gyakran használtak csatabárdot, buzogányt és fokost. Ezt a fegyverzetet egészítette ki a tőr, amellyel a legyőzött ellenfélnek adták meg a kegyelemdöfést.

• Lovak páncélzata: A lovagok idővel lovaikat is páncélba burkolták, melynek legdíszesebb darabja a fejpáncél volt. A lovas biztonságos ülését magas kápájú hatalmas nyereg és kengyel biztosította.

A lovag teljes fegyverzete 25-30 kg-ot nyomott,de a páncélkovácsok mesteri munkájának köszönhetően még a teljes lemezpáncélban is viszonylag könnyű volt a mozgás. A lovagi felszerelés igen drága volt 45 tehén értékével volt egyenlő.

A lovagi torna

A 15. századra a lovagi tornákból színes társadalmi esemény lett. Ahol a lovagok bebizonyíthatták bátorságukat a közönség az uralkodó és nem utolsó sorban a hölgyek előtt. A barátságos lándzsatörés célja az volt hogy kiüssék az ellenfelet a nyeregből vagy eltörjék a lándzsáját. A 15. századtól bonyolult szabályokkal játszották ezeket a haditornákat. A vesztesnek át kellett adnia fegyvereit, hogy aztán váltságdíjért visszavásárolja őket. A győztes pedig pénzjutalomban részesült. Voltak azonban olyan tornák amelyeken kimondottan az ellenség megsebesítése vagy megölése volt a cél.

Lovagi irodalom

Hajnaldalok (más néven albák): A lovagok majdnem mindig férjes asszonynak udvaroltak. A hajnal közeledtével a lovag őrködő barátja elénekelt egy dalt amivel figyelmeztette a szerelmeseket hogy ideje búcsúzni.

Lovagregény, Lovageposz: A középkorban, a keresztes háborúk idején a lovagi kultúra teremtette meg a lovageposzt és a lovagregényt. Elsősorban francia és német nyelvű művek maradtak ránk a középkorból. A lovagi epika feltámasztotta és felújította a korábbi évszázadokból származó hősmondákat.

Keresztes lovagok

Miután 1071-ben a szeldzsuk törökök bevették Jeruzsálemet, Európában mozgalom kezdődött a Szentföld visszaszerzésére. A pápa felhívására számos országból indultak el katonák a Szent sír felszabadítására. A keresztes hadjáratok ugyan nem érték el céljukat de megismertették Európával az iszlám kultúrát. A Szentföldön maradt keresztesek pedig keresztény államokat hoztak létre. A Jeruzsálembe induló zarándokok védelmére katonai szerzetesrendek alakultak.

Külső hivatkozások

• A lovagság eszméi, kialakulása a középkori Európában
• Női lovagok a középkorban és ma
• Lovagok – legenda és valóság
• Lovagtábor Nézsán – egy hagyományőrző kezdemény