„Tólengés” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát Csuja (vita) szerkesztéséről Alfa-ketosav szerkesztésére Címke: Visszaállítás |
a hopp, előző változatba szerkesztettem bele |
||
26. sor: | 26. sor: | ||
=== Belső tólengés === |
=== Belső tólengés === |
||
A vízfelszínre ható légköri viszonyok és a [[gravitációs erő]] okozzák, amik viszont nem váltanak ki olyan nagy hatást, és a tó [[termoklin réteg]] |
A vízfelszínre ható légköri viszonyok és a [[gravitációs erő]] okozzák, amik viszont nem váltanak ki olyan nagy hatást, és a tó [[termoklin réteg]]ének hintaszerű mozgása jelentősebb vízálláskülönbség nélkül, gyorsan stabilizálódik. A vízfelszín dőlésszöge ellentétes a felszíni tólengésnél tapasztalhatóval, ami annak köszönhető, hogy a vízfelszín a tónak azon az oldalán, ahová feltorlódik, szinte lenyomja a termoklin réteget, ezáltal a mozgás amplitúdója nagyobb lesz. Természetesen ezt is igen komolyan befolyásolja a [[meder morfológiája]]. Jelentősége nagyobb, mert amikor a tápanyagdús, hipolimnetikus réteg, a víz felső része diszturbinanciajelleggel, lökésszerűen az epilimnionban juthat, jelentősen megváltoztathatja az ottani viszonyokat, ha tápanyaghiány áll fenn. Ezen jelenség megfigyelhető pl. a Kineret-tóban: a nyári rétegzettség során a belső seiche nagy hatással van a tó tápanyagforgalmára. |
||
[[Fájl:Lake Erie water level.gif|thumb|right|300px|A vízszint különbségei, melyeket a tólengés idézett elő az [[Erie-tó|Erie-tavon]]: [[Buffalo (New York)|Buffalo]] ''(piros)'' és [[Toledo (Ohio)|Toledo, Ohio]] ''(kék)'' nyilvántartott adatai 2003. november 14-én]] |
[[Fájl:Lake Erie water level.gif|thumb|right|300px|A vízszint különbségei, melyeket a tólengés idézett elő az [[Erie-tó|Erie-tavon]]: [[Buffalo (New York)|Buffalo]] ''(piros)'' és [[Toledo (Ohio)|Toledo, Ohio]] ''(kék)'' nyilvántartott adatai 2003. november 14-én]] |
||
43. sor: | 43. sor: | ||
:''<math>D_e</math>'': az epilimnetikus víz sűrűsége, g/cm<sup>3</sup> |
:''<math>D_e</math>'': az epilimnetikus víz sűrűsége, g/cm<sup>3</sup> |
||
A belső tólengést nemcsak a gravitációs erő generálhatja, hanem a [[földrengés]] |
A belső tólengést nemcsak a gravitációs erő generálhatja, hanem a [[földrengés]]t okozó belső erő is létrehozhat egy tengerben effajta vízmozgási jelenséget, amelyet [[cunami|szökőár]]nak neveznek. Ekkor a belső tólengés kialakulása a tenger medréből induló, lökésszerű [[hullám]] következménye lesz, ami a part menti részeken feltorlasztja a tengervizet, ezáltal nagy hullámokat hozva létre. |
||
== Irodalom == |
== Irodalom == |
A lap jelenlegi, 2021. június 13., 18:19-kori változata
A tólengés (vagy seiche) az állóvizek felszínén vagy magában a víztestben bekövetkező nagyobb mértékű kibillenés, amit a hidrológia tudománya vizsgál.
Jellemzése, fajtái[szerkesztés]
A légkörben zajló áramlási viszonyok nem kiegyensúlyozott jellege miatt a nagyobb állóvizeket, pl. tavakat, tengereket egy bizonyos területen alacsonyabb légnyomás éri, mint máshol. Minden állóvízen létezik, viszont csak a nagy kiterjedésűeken lehet számszerű paraméterekkel mérni, és a következményeit egyértelműen beazonosítani.
Ezen természeti jelenségnél a magasabb légnyomású részről vízáramlás indul meg az alacsonyabb légnyomású felé – ekkor az adott tó denivellálódik –, ami akár összegződhet a szél által keltett denivellációval. Amikor a légköri viszonyok egyensúlyba kerülnek, a feltorlódott víztömeg visszaáramlik; ehhez a folyamathoz a Föld gravitációs hatása is hozzájárul. Ekkor periodikus, mérleghintaszerű mozgás következik be, melyet „tólengésnek” vagy „seiche”-nek nevezünk. A mértékét, vagyis periodicitását és lengésidejét a meder méretei, valamint a légköri viszonyok határozzák meg.
- A tólengést, azaz a seiche periódusidejét a következő matematikai összefüggéssel számíthatjuk ki:
A kifejezésben szereplő összetevők:
- T: periódusidő, s
- L: a tómeder hossza, m
- g: nehézségi gyorsulás, m/s2
- z: vízmélység, m
Egyes tavak tólengésének periódusideje:
Felszíni tólengés[szerkesztés]
A felszínen bekövetkező seiche esetében a légköri viszonyok és a fellépő gravitációs erő vízfelszínre gyakorolt hatásának következtében egycsomós, úgynevezett uninodális tólengés alakulhat ki. Ezt csak a tómeder tagoltsága tudja befolyásolni, aminek révén kettős-, vagyis többcsomós, úgynevezett bi- és multinodális tólengések is kialakulhatnak.
Belső tólengés[szerkesztés]
A vízfelszínre ható légköri viszonyok és a gravitációs erő okozzák, amik viszont nem váltanak ki olyan nagy hatást, és a tó termoklin rétegének hintaszerű mozgása jelentősebb vízálláskülönbség nélkül, gyorsan stabilizálódik. A vízfelszín dőlésszöge ellentétes a felszíni tólengésnél tapasztalhatóval, ami annak köszönhető, hogy a vízfelszín a tónak azon az oldalán, ahová feltorlódik, szinte lenyomja a termoklin réteget, ezáltal a mozgás amplitúdója nagyobb lesz. Természetesen ezt is igen komolyan befolyásolja a meder morfológiája. Jelentősége nagyobb, mert amikor a tápanyagdús, hipolimnetikus réteg, a víz felső része diszturbinanciajelleggel, lökésszerűen az epilimnionban juthat, jelentősen megváltoztathatja az ottani viszonyokat, ha tápanyaghiány áll fenn. Ezen jelenség megfigyelhető pl. a Kineret-tóban: a nyári rétegzettség során a belső seiche nagy hatással van a tó tápanyagforgalmára.
- A belső tólengés periódusidejét a következőképpen becsülhetjük meg (T, nap):
- A kifejezésben szereplő összetevők:
- L: a tómeder hossza, m
- g: nehézségi gyorsulás, m/s2
- : a hipolimnion mélysége, m
- : az epilimnion mélysége, m
- : a hipolimnetikus víz sűrűsége, g/cm3
- : az epilimnetikus víz sűrűsége, g/cm3
A belső tólengést nemcsak a gravitációs erő generálhatja, hanem a földrengést okozó belső erő is létrehozhat egy tengerben effajta vízmozgási jelenséget, amelyet szökőárnak neveznek. Ekkor a belső tólengés kialakulása a tenger medréből induló, lökésszerű hullám következménye lesz, ami a part menti részeken feltorlasztja a tengervizet, ezáltal nagy hullámokat hozva létre.
Irodalom[szerkesztés]
- Padisák Judit ELTE Eötvös Kiadó Budapest, 2005