Andrássy család (1649)

A nemes Andrássy család címeres nemeslevele 1649-ből

A nemes Andrássy család egy, a 18–19. század között a Zemplén megyei Tarcalon élő armalista család volt.

Fontos megjegyezni, hogy a nemesi cím ellenére a család csupán névrokonságban áll az ország többi magas rangú Andrássy családjával, azonos vérségi eredet még nem bizonyított a neves famíliák között. A nemes Andrássy család képviselői főleg a helyi politikai és gazdasági életben bírtak nagy befolyással, a tarcali helytörténet megkerülhetetlen alakjaiként tartják számon őket.

Soraikból tehetséges szőlőművesek és borászok, valamint elhivatott lelkészek kerültek ki. Házasságaik által számos környékbeli, elismert családdal ápolnak rokoni kapcsolatot (pl. bicskei és császári Komoróczy család, sassi Szabó család)

Leszármazottjainak nagy része jelenleg is Borsod-Abaúj-Zemplén megyében él.

Családtörténet

A család első képviselője, Andrássy Gergely volt, aki a családi szájhagyomány szerint a harmincéves háború utolsó szakaszában való szerepvállalása miatt nyert családjának nemesi rangot III. Ferdinánd magyar királytól, ám ezt az oklevél narrációja nem erősíti meg. Az uralkodó által kiadott, 1649. május 4-én keletkezett armálist a Sáros vármegyei nemesi közgyűlés 1650. január 12-én hirdette ki.

,,[...] hogy mi egyrészt néhány hívünknek ezen ügyben felségünk elé terjesztett alázatos kérése, másrészt pedig meggondolván és megfontolván hívünk – Andrássy Gergely hűségét és hű szolgálatait, melyeket ő elsősorban a magyar szentkorona országainak, majd felségünknek különböző helyeken és időkben hűségesen felmutatott és tanúsított, és a jövőben is felmutatni és tanúsítani ígért [...] tehát ugyanazt az Andrássy Gergelyt, és általa nejét: Kys Katalint, és fiait: Andrássy Mihályt és Pétert nem nemes helyzetükből és állapotukból, melyben eddig állítólag voltak [...] nemesi testületébe és sorába számláltatjuk, felvétetjük és bejegyeztetjük, beleegyezvén biztos lélekkel és határozott akaratunkkal megengedvén, hogy ők mostantól fogva a jövőben és minden elkövetkezendő időben mindazokkal a kegyekkel, megtiszteltetésekkel, engedélyekkel, szabadságokkal, jogokkal, előjogokkal, kiváltságokkal és mentességekkel [...] ők, mint örökösei és mindkét nembeli leszármazottaik használhassák, élvezhessék és azoknak örvendhessenek. [...] Igaz a kétségtelen nemességüknek jeléül ezen címert, illetve nemesi jelvényt [...] Andrássy Gergelynek és általa a fent említett nejének és fiainak, valamint az ők örököseinek és mindkét nembeli leszármazóiknak kegyesen adományozzuk [...]" (Részlet a nemeslevélből)

A rang mellé nem járt birtok, ezért a család az úgynevezett diplomás nemesek közé tartozik. A kihirdetés helye és a család református felekezethez való tartozása valószínűvé teszi azt, hogy a família kibocsátóhelye a döntően evangélikus beállítottságú Sáros vármegye egyik református szigete lehetett.

Andrássy Gergely leszármazottai az 1670-es évektől a Szabolcs megyei Prügyön éltek. A korabeli birtokösszeírásokban megtalálhatjuk Andrássy Miklós családfő nevét, azonban alakját az 1756-ban keletkezett Acta Nobilitaria-ban a leszármazottak nem tartották nyilván felmenőik között. A dokumentumban az utódok úgy emlékeztek vissza, hogy Andrássy Gergely fia Andrássy István volt, akinek két fia született, Mihály és István. A szokásjog értelmében feltehetőleg Mihály volt az idősebb, ugyanis a családi házat nem ő örökölte, hanem öccse. Mihály Tiszadadán alapított családot, mely a 18. század végére kihalt. Ifj. Andrássy Istvánnak csakugyan két fia volt, akiket szintén Mihálynak és Istvánnak hívtak.

Andrássy Mihály az 1740-es évek végén Tarcalra költözött, ahol felépítette Andrássy-kúriát, amely lakóépület három évszázadon keresztül őrizte a családi otthon melegét. A lakóház jelenleg a Fő út 116. házszám alatt található, helyi védelmet élvez. A századra vonatkozóan a helyi református anyakönyvek csupán általános életrajzi adatokat közölnek egyre népesedő családról, mely 1782-ben a Békési- és a Ladányi-ágra szakadt.

A 19. században a Békési-ág számos jó kiállású, karizmatikus személyt nemzett, akik tovább emelték a család környékbeli tekintélyét, mellyel egy időben, tragédiák által a Ladányi-ág vészesen pauperizálódni kezdett. A fent említett Andrássy István leszármazottjai, vagyis a Prügyön maradt rokonság az 1830-as kolerajárványban férfiágon kihalt.

A 20. században a család számos férfija elhunyt az első és második világháború csataterein. A Horthy-korszak alatt a Vitézi Rend két családtagot is felvett köreikbe.

Érdekesség, hogy a régen gróf Andrássy Dénes birtokában lévő tarcali kúria – mely ma Andrássy Rezidencia Wine & Spa néven szállodaként üzemel – kovácsoltvas kapuján, pincészetének homlokzatán, illetve borászati termékein félreértésből az egykor tulajdonos, grófi helyett a nemes Andrássy család címere van ábrázolva.

Családtagok

• Andrássy Kálmán (1853-1937): lelkész, író.
• Andrássy Dániel (1837-1905): borász, díjnyertes termékei az 1896-os millenniumi ünnepségen voltak kiállítva.
• Andrássy János (1863-1930): földbirtokos, a Tarcali Hegyközség elnöke.
• dr. Andrássy Dániel (1893-1965): Szabolcs vármegye főispánja, jogász.
• dr. Andrássy Gábor (1958-): kardiológus, a budapesti Szent Ferenc Kórház orvosigazgatója, a Páneurópai Unió Magyar Egyesületének elnöke.

Címerük

,,Kék színű álló katonai pajzsot, melynek alapját zöld dombocska foglalja el s ebben teljes férfikar, melynek közepéből fehér liliom emelkedik ki, a pajzson nyugovó nyitott, illetve rostélyos hasonló emberi kart hordozó királyi koronával díszített katonai sisakot, a sisak felső részéről, illetve csúcsáról pedig egyik oldalán aranysárga és kék, másik oldalról fehér és piros sisak-takarók és szalagok a pajzs szélét szétszóródva körülfolyván magát a pajzsot csinosan díszítik." – a címer (nemesi jelvény) armálison szereplő leírása.

Kempelen Béla így írta le a címert: ,,Kék paizsban zöld halmon könyöklő pánczélos kar egyenes kardot tart, a felső karból arany tulipán nő ki; sisakdísz: könyöklő pánczélos kar karddal; takarók: kék-arany, vörös-ezüst." Szluha Márton pedig így jegyezte le: ,,Kékben, zöld dombon kardot tartó, könyöklő páncélos kar könyökhajlatából arany tulipán nő ki. Sisakdísz: pajzslak. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst." Mind a Kempelen- és a Szluha-féle címerleírás téves az arany tulipánt illetően, mert a nemeslevél egyértelműen fehér színűnek határozza meg.

Egy heraldikai csoportban megállapították, hogy a címeren szereplő könyöklő férfi kar a kezében nem kardot, hanem egy hegyestőrt tart.