„Friedrich Krasser” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
0 forrás archiválása és 1 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta14) |
1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0.1 |
||
21. sor: | 21. sor: | ||
Művészetében az orvosi gyakorlatban szerzett tapasztalatai és szociális érzékenysége tükröződnek. Egyaránt fellépett a katolikus dogmák és az agresszív magyarosítás ellen. Egyes versei pl. az ''Anti-Syllabus'' névtelenül jelentek meg, majd röpiratokon világszerte több nyelven terjesztették. Hasonlóan terjedtek a ''Ceterum censeo'', ''Das Glas und die Bibel'', ''Marseillaise des Christentums'', ''Freie Schulen'' és ''Enzyklika'' című versei is.<ref>{{CitPer | aut = Michael Kroner | tit = Dichterischer Protest gegen den 'Syllabus' des selig gesprochenen Papstes Pius IX. | per = Siebenbürgische Zeitung | ann = 2000 | lun = 10 | die = 23 | url = http://www.siebenbuerger.de/zeitung/artikel/alteartikel/77-dichterischer-protest-gegen-den.html }}</ref> |
Művészetében az orvosi gyakorlatban szerzett tapasztalatai és szociális érzékenysége tükröződnek. Egyaránt fellépett a katolikus dogmák és az agresszív magyarosítás ellen. Egyes versei pl. az ''Anti-Syllabus'' névtelenül jelentek meg, majd röpiratokon világszerte több nyelven terjesztették. Hasonlóan terjedtek a ''Ceterum censeo'', ''Das Glas und die Bibel'', ''Marseillaise des Christentums'', ''Freie Schulen'' és ''Enzyklika'' című versei is.<ref>{{CitPer | aut = Michael Kroner | tit = Dichterischer Protest gegen den 'Syllabus' des selig gesprochenen Papstes Pius IX. | per = Siebenbürgische Zeitung | ann = 2000 | lun = 10 | die = 23 | url = http://www.siebenbuerger.de/zeitung/artikel/alteartikel/77-dichterischer-protest-gegen-den.html }}</ref> |
||
A technika és a tudomány lelkes híveként 1869 nyarán kijelentette: „100 év múlva emberek repülnek a Holdra. Unokáink még élni fognak akkor.” Száz évvel ezután Krasser unokája, [[Hermann Oberth]] meghívottként jelen volt a [[Cape Canaveral]]on az [[Apollo–11]] holdraszállásakor.<ref>{{cite web | url = http://zoom.jurnalul.ro/articole/113476/romni-in-maratonul-spatial.html | title = “Ucenicul” lui Jules Verne (Jules Verne "inasa") | accessdate = 2008-11-16 | author = Vasile Surcel | language = román }}</ref><ref>{{cite web | url = http://www.banateanul.ro/articol/ziar/timisoara/parintele-rachetelor/8780/ | title = Părintele rachetelor (A rakéták atyja) | accessdate = 2008-11-16 | author = Petrina Calabalic | language = román }}{{Halott link|url=http://www.banateanul.ro/articol/ziar/timisoara/parintele-rachetelor/8780/ |date=2019-04 }}</ref> |
A technika és a tudomány lelkes híveként 1869 nyarán kijelentette: „100 év múlva emberek repülnek a Holdra. Unokáink még élni fognak akkor.” Száz évvel ezután Krasser unokája, [[Hermann Oberth]] meghívottként jelen volt a [[Cape Canaveral]]on az [[Apollo–11]] holdraszállásakor.<ref>{{cite web | url = http://zoom.jurnalul.ro/articole/113476/romni-in-maratonul-spatial.html | title = “Ucenicul” lui Jules Verne (Jules Verne "inasa") | accessdate = 2008-11-16 | author = Vasile Surcel | language = román | archiveurl = https://web.archive.org/web/20080129094144/http://zoom.jurnalul.ro/articole/113476/romni-in-maratonul-spatial.html | archivedate = 2008-01-29 }}</ref><ref>{{cite web | url = http://www.banateanul.ro/articol/ziar/timisoara/parintele-rachetelor/8780/ | title = Părintele rachetelor (A rakéták atyja) | accessdate = 2008-11-16 | author = Petrina Calabalic | language = román }}{{Halott link|url=http://www.banateanul.ro/articol/ziar/timisoara/parintele-rachetelor/8780/ |date=2019-04 }}</ref> |
||
== Művei == |
== Művei == |
A lap 2020. május 29., 12:39-kori változata
Friedrich Krasser | |
Született | 1818. április 28. Szászsebes |
Elhunyt | 1893. február 16. (74 évesen) Nagyszeben |
Foglalkozása | orvos, költő |
Iskolái | Bécsi Egyetem |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Friedrich Krasser (Szászsebes, 1818. április 28. – Nagyszeben, 1893. február 16.) erdélyi szász orvos, költő.
Élete
Atyja pékmester volt. A nagyszebeni gimnáziumban után a bécsi egyetemre ment, ahol 1844-ben szerzett orvosi diplomát. Párizsban tanult tovább; itt megismerkedett a szocialista tanokkal. 1846-ban sebészi oklevelet is nyert; mint gyakorló orvos Nagyszebenben telepedett le. 1848-ban Romániába költözött; 1850-ben azonban ismét visszatért Nagyszebenbe. 1869-ben Nápolyban részt vett a szocialisták által december 12-ére összehívott békekongresszuson.
Művészetében az orvosi gyakorlatban szerzett tapasztalatai és szociális érzékenysége tükröződnek. Egyaránt fellépett a katolikus dogmák és az agresszív magyarosítás ellen. Egyes versei pl. az Anti-Syllabus névtelenül jelentek meg, majd röpiratokon világszerte több nyelven terjesztették. Hasonlóan terjedtek a Ceterum censeo, Das Glas und die Bibel, Marseillaise des Christentums, Freie Schulen és Enzyklika című versei is.[1]
A technika és a tudomány lelkes híveként 1869 nyarán kijelentette: „100 év múlva emberek repülnek a Holdra. Unokáink még élni fognak akkor.” Száz évvel ezután Krasser unokája, Hermann Oberth meghívottként jelen volt a Cape Canaveralon az Apollo–11 holdraszállásakor.[2][3]
Művei
- De coxalgia. Dissertatio inaugurualis. Vindobonae, 1844
- Offenes Visir. Zeitgedichte. Hamburg, 1869. (Ism. Hermannstädter Zeitung 39. sz.)
- Der Freidenker-Kongress in Neapel. Hermannstadt, 1870
Magyarul
- Szózat a népbolondítókhoz és a néphez; közli K. B. g. [ford. Kreith Béla]; Budapesti Ny., Bp., 1891
Jegyzetek
- ↑ Michael Kroner: Dichterischer Protest gegen den 'Syllabus' des selig gesprochenen Papstes Pius IX. Siebenbürgische Zeitung, (2000. október 23.)
- ↑ Vasile Surcel: “Ucenicul” lui Jules Verne (Jules Verne "inasa") (román nyelven). [2008. január 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 16.)
- ↑ Petrina Calabalic: Părintele rachetelor (A rakéták atyja) (román nyelven). (Hozzáférés: 2008. november 16.)[halott link]
Források
- Cziráki Zsuzsanna: Az erdélyi szászok története: Erdélyi szász irodalomtörténet. Kozármisleny: Imedias. 2006. ISBN 963 87195 08
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VII. (Köberich–Loysch). Budapest: Hornyánszky. 1900.