Fekély

A fekély (ulkusz) létrejöhet a testfelszínt borító bőr, de az üreges szerveket bélelő nyálkahártya egy részének elpusztulása révén. Az elpustulást a külvilágból származó behatás (fagyás, égés, maróanyag, sugárhatás) okozhatja, de bekövetkezhet a véráram romlásának (lábszár-, gyomorfekély) következményeként. A fedőhámot tönkreteheti még a felszínre törö (gennyesedés, tbc, daganat) folyamat. A hám elpusztulása, a hám alatti szövetek (kötö-, és zsírszövetek, izomzat) károsodásával jár együtt.

A fekélyek következménye nagyságuktól, kialakulásuktól és szervi előfordulásuktól függ.

A fekélyek gyógyulása egyrészt a kórt okozó tényezőktől, másrészt attól függ, hogy a hámhiány alatti területek milyen mélységig károsodtak. A sérüléses és gyulladásos eredetű fekélyek általában gyorsan, mig a sugár és kémiai hatásra, vérkeringési zavarra visszavezethető fekélyek nehezen gyógyulnak. A felszínre törő és kifekélyesedő daganatok esetében csak akkor lehetséges a gyógyulás, ha a daganatot a környező, még épp területtel együtt kimetszik.

A fekély mélyre terjedése érkimaródást, vérzést, vagy az üreges belső szervek (gyomorban, belekben) esetében, átfúródást okozhat. Idűlt esetekben rákos átalakulás is előfordul, ezért gyógyításuk elsőrendűen fontos.

Gyomorfekély

Akaratunktól független, a vegetatív idegrendszer egyensúlyi zavarainak következménye - kerek szövethiány (ulkusz peptikum). Leggyakrabban a gyomor kisgörbületén, (ulkusz ventrikuli) vagy a nyombél kezdeti szakaszán (ulkusz duodeni) alakul ki. A gyomorfekély létrejöttében jelentős szerepet játszik a szabadsósav-termelés (gyomorsav), amely a nyálkahártya önemésztését okozza akkor, ha idegrendszeri elváltozás miatt érvényesülhet a szabadsósav szövetkárosító hatása.