Interdictum

Az interdictum (interdiktum) latin szó, amely tilalmat, kitiltást, kiközösítést jelent.

Etimológia

Az interdicere, interdictum (‘megtilt, megtagad’) igébőlː

• inter- (‘között, közbe’)
• dico (szól) vagy dicere (‘mond’)

Római katolikus egyház

Az interdictum vagy egyházi tilalom egyházi cselekmények gyakorlásának, főleg szentségek kiszolgáltatásának és felvételének, bizonyos személyek v. bizonyos helyen eltiltása. Kiterjedhet csak egy meghatározott személyre vagy pedig több személy összességére, egy testületre, illetve egy egész városra is.

Római jog

A római jogban I.-nak bizonyos birói parancsokat neveztek, melyek leginkább tényleges állapotoknak hatalmaskodás és efélék ellen hatóságilag való fentartását célozván, a jogvédelemnek, de egyuttal a közcsend rendészeti védelmének is szükséges kiegészítését képezték. Aszerint, amint az I. bizonyos tilalmat tartalmazott vagy alperesnek valaminek visszaszolgáltatását v. előmutatását hagyta meg, prohibitoria, restitutoria v. exhibitoria I.-okat különböztettek meg. A birtok védelmére szolgáló I.-ok különösen I. retinendae vagy krecuperandae, vagy kadipiscendae possessionis, a szerint, amint fennálló, de megháborított birtoknak fentartására, elvesztett birtoknak visszaszerzésére, v. birtoknak megszerzésére irányulnak. Az elsőt ingatlanoknál I. uti possidites-, ingóknál I. atrubi-nak nevezték. Ezenkivül az I.-oknak tárgyuk szerint különböző neveik voltak.

Kapcsolódó cikk

• Interdictum utrubi (a római jogban)

Forrás

• Pallasː Egyházi büntetések
• Pallasː Interdictum