„Taucher Ferenc” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
korrektúra |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 3. sor: | 3. sor: | ||
== Életpályája == |
== Életpályája == |
||
[[1753]]. [[október 16]]-án [[Trencsén]]ben a Jézus- |
[[1753]]. [[október 16]]-án [[Trencsén]]ben belépett a [[Jézus-társaság]]ba. Tanulmányainak befejezése után, 1757-ben társa lett a [[Nagyszombat (település)|nagyszombat]]i csillagvizsgáló igazgatójának; azután teológiát tanított a nagyszombati egyetemen. A rend eltöröltetése (1773) után [[Weiss Ferenc|Weisz Ferenc]] híres csillagász utóda és a [[csillagászat]] tanára lett. Amikor 1777-ben a csillagvizsgáló Budára költözött át Weisz Ferenc vezetésével, Taucher Nagyszombatban maradt és folytatta csillagászati megfigyeléseit a nehéz körülmények ellenére is. Weisz halála után, 1785-ben Taucher Budára költözött és ő lett az obszervatórium vezetője. 1806-ban nyugalmaztatván, pécsi kanonoki címmel az egyetemes papnevelőben [[lelkiigazgató]] lett 1819-ig. Később Budán élt. |
||
Műveit [[Hell Miksa]] a bécsi [[Ephemerides]]ben közölte (1772. Observatio Ecclipsis Solis 3. Juni 1769. facta in Collegio Tyrnaviae) stb. |
Műveit [[Hell Miksa]] a bécsi [[Ephemerides]]ben közölte (1772. Observatio Ecclipsis Solis 3. Juni 1769. facta in Collegio Tyrnaviae) stb. |
||
A lap 2018. június 19., 09:19-kori változata
Taucher Ferenc (Kolozsvár, 1738. július 16. – Buda, 1820. október 20.) pécsi kanonok.
Életpályája
1753. október 16-án Trencsénben belépett a Jézus-társaságba. Tanulmányainak befejezése után, 1757-ben társa lett a nagyszombati csillagvizsgáló igazgatójának; azután teológiát tanított a nagyszombati egyetemen. A rend eltöröltetése (1773) után Weisz Ferenc híres csillagász utóda és a csillagászat tanára lett. Amikor 1777-ben a csillagvizsgáló Budára költözött át Weisz Ferenc vezetésével, Taucher Nagyszombatban maradt és folytatta csillagászati megfigyeléseit a nehéz körülmények ellenére is. Weisz halála után, 1785-ben Taucher Budára költözött és ő lett az obszervatórium vezetője. 1806-ban nyugalmaztatván, pécsi kanonoki címmel az egyetemes papnevelőben lelkiigazgató lett 1819-ig. Később Budán élt.
Műveit Hell Miksa a bécsi Ephemeridesben közölte (1772. Observatio Ecclipsis Solis 3. Juni 1769. facta in Collegio Tyrnaviae) stb.
Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.
- Magyar katolikus lexikon
