„Patricius” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 89.134.220.172 (vita) szerkesztéséről Hujber Tünde szerkesztésére Címke: Visszaállítás |
|||
| 12. sor: | 12. sor: | ||
Idővel az ellentét a két osztály között egyre jobban elmélyült és a patriciusok a hatalmuk feladására kényszerültek. [[I. e. 494]]-ben létrehozták a néptribunusi hivatalt a plebejusok érdekeinek védelmére, patricius nem tölthette be ezt a tisztséget. [[I. e. 320]]-ban minden elöljárói pozíció nyitva állt a plebejusok számára is és a különbség a patriciusok és a plebeiusok között kezdett elhalványulni. Emellett, mivel a patriciusi cím öröklődött és egyre kevesebb új patricius család alakult ki, a patricius családok száma egyre csökkent. |
Idővel az ellentét a két osztály között egyre jobban elmélyült és a patriciusok a hatalmuk feladására kényszerültek. [[I. e. 494]]-ben létrehozták a néptribunusi hivatalt a plebejusok érdekeinek védelmére, patricius nem tölthette be ezt a tisztséget. [[I. e. 320]]-ban minden elöljárói pozíció nyitva állt a plebejusok számára is és a különbség a patriciusok és a plebeiusok között kezdett elhalványulni. Emellett, mivel a patriciusi cím öröklődött és egyre kevesebb új patricius család alakult ki, a patricius családok száma egyre csökkent. |
||
A [[Római Köztársaság]] vége felé, az [[i. e. 1. század]]ban a gazdag plebejus családok lassan integrálódtak a római elitbe és a patriciusi cím csupán presztízs értékűvé vált. Ez akkor vált teljesen nyilvánvalóvá, amikor [[i. e. 59]]-ben a patricius származású Publius Clodius Pulchert egy (nála csupán 1 évvel fiatalabb) plebejus adoptálta, hogy a tribunusi hivatalra pályázhasson. Egy a néhány csupán patriciusok számára feltartott hivatal a Rex Sacrorum volt, amely elméletileg a legmagasabb beosztású pap, aki a régi római királyok vallásos feladatait voltak hivatottak ellátni. Gyakorlatban azonban e hivatal fölött állt a [[Pontifex Maximus]], aki nem feltétlenül volt patricius származású. |
A [[Római Köztársaság]] vége felé, az [[i. e. 1. század]]ban a gazdag plebejus családok lassan integrálódtak a római elitbe és a patriciusi cím csupán presztízs értékűvé vált. Ez akkor vált teljesen nyilvánvalóvá, amikor [[i. e. 59]]-ben a patricius származású Publius Clodius Pulchert egy (nála csupán 1 évvel fiatalabb) plebejus adoptálta, hogy a tribunusi hivatalra pályázhasson. Egy a néhány csupán patriciusok számára feltartott hivatal a Rex Sacrorum volt, amely elméletileg a legmagasabb beosztású pap, aki a régi római királyok vallásos feladatait voltak hivatottak ellátni. Gyakorlatban azonban e hivatal fölött állt a [[Pontifex Maximus]], aki nem feltétlenül volt patricius származású. Ez kamu. |
||
== A patricius rang == |
== A patricius rang == |
||
A lap 2018. június 3., 15:16-kori változata
A patriciusok az ókori Róma nemesi uralkodó osztályának tagjai. A kései Római Birodalomban a patriciusi rangot magas rangú vezetőknek adományozták.
A 12. századtól kezdve Nyugat-Európában a középkori városi vezető réteg. A magyarországi patríciusok német földről érkeztek a 14. században, akik pár generáció alatt elszegényedtek vagy beolvadtak a nemesek közé.
A patricius (gyakori írásmódja patrícius) szó a latin patrēs (jelentése atyák) szóból származik.
A patricius réteg
A Római Köztársaság kezdetén a patriciusok az állam irányító csoportját képezték. Patriciusnak születni kellett, család szerint öröklődött. A patriciusok állításuk szerint családfájukat egészen Ancus Martiusig vissza tudták vezetni, és szoros kötelék fűzte őket a szenátus tagjaihoz is. Minden elöljáró patricius származású volt, egyikük sem kerülhetett ki plebejus családból. A házasság patriciusok és plebeiusok között tilos volt, a kereskedelem úgyszintén.
Idővel az ellentét a két osztály között egyre jobban elmélyült és a patriciusok a hatalmuk feladására kényszerültek. I. e. 494-ben létrehozták a néptribunusi hivatalt a plebejusok érdekeinek védelmére, patricius nem tölthette be ezt a tisztséget. I. e. 320-ban minden elöljárói pozíció nyitva állt a plebejusok számára is és a különbség a patriciusok és a plebeiusok között kezdett elhalványulni. Emellett, mivel a patriciusi cím öröklődött és egyre kevesebb új patricius család alakult ki, a patricius családok száma egyre csökkent.
A Római Köztársaság vége felé, az i. e. 1. században a gazdag plebejus családok lassan integrálódtak a római elitbe és a patriciusi cím csupán presztízs értékűvé vált. Ez akkor vált teljesen nyilvánvalóvá, amikor i. e. 59-ben a patricius származású Publius Clodius Pulchert egy (nála csupán 1 évvel fiatalabb) plebejus adoptálta, hogy a tribunusi hivatalra pályázhasson. Egy a néhány csupán patriciusok számára feltartott hivatal a Rex Sacrorum volt, amely elméletileg a legmagasabb beosztású pap, aki a régi római királyok vallásos feladatait voltak hivatottak ellátni. Gyakorlatban azonban e hivatal fölött állt a Pontifex Maximus, aki nem feltétlenül volt patricius származású. Ez kamu.
A patricius rang
A Római Birodalom korában a patriciusi rang, ahogyan az a Köztársaság korában értelmezve volt, megszűnt létezni. Constantine császár újra bevezettette ezt a fogalmat, patriciusi címet adományozott azoknak akik hűségüket bizonyították a birodalomért. Általában csupán néhány patricius létezett a birodalomban egy adott időben és előfordult, hogy csak egyetlenegy. Az 5. században nyugaton ez a titulus azt illette meg, aki segített az imperiális trón hatalmát megtartani, általában a római csapatok főparancsnokát. Ezen kor patriciusai Stilicho, III. Constantius, Aëtius, Boniface és Ricimer. A patricius megnevezést a Római Birodalom hanyatlása után Nyugat – Európában is használták, például a pápa III. Pipin frank uralkodónak adományozta ezt a címet. Keleten, ahol a császárok megtartották hatalmukat ezt a titulus a megbecsülés kinyilvánítására használták, egészen addig amíg a görög fel nem váltotta a latint mint hivatalos nyelv.
Források
- Alföldy Géza: Római társadalomtörténet (Osiris Kiadó, Budapest 2000) ISBN 963-379-669-5
