„Ősharasztok” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
aNincs szerkesztési összefoglaló
1. sor: 1. sor:
{{Taxobox
{{Taxobox
| color = lightgreen
| color = lightgreen
| name = Ősharasztok (''Psilophyta'')
| name = Ősharasztok
|image = Psilotum.jpg
|image = Psilotum.jpg
|image_width = 250px
|image_width = 250px

A lap 2007. augusztus 5., 22:49-kori változata

Ősharasztok
Psilotum nudum
Psilotum nudum
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Harasztok (Pteridophyta)
Osztály: Ősharasztok (Psilotopsida)
Rendek
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Ősharasztok témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ősharasztok témájú kategóriát.

Az ősharasztok vagy őscserjék (Psilotopsida) a harasztok (Pteridophyta) egyik ősi osztálya. A korpafüvekkel (Lycopodiophyta) együtt valószínűleg ősi telepes zöldmoszatoktól származnak, amelyek hosszú idő alatt képesekké váltak a partmenti zónában való életre. Alkalmazkodtak az ottani viszonyokhoz (szárazság, magas sókoncentráció stb). A legújabb genetikai kutatások szerint az ősharasztok további fejlődése eredményezte a szövetes növények (Tracheophyta) többi nagy csoportjának, a valódi levelűek (Euphyllophyta) törzseinek kialakulását (közvetve vagy közvetlenül). Az ősharasztok típusfaja a Rhynia major, amely még levél és valódi gyökér nélküli ősharaszt volt. További tipikus képviselőik a Psilotales rendbe tartoznak.

Az ősharasztok közös sajátosságai:

  • Az elágazásrendszer mindig villás volt. (A korábban a Psilophytába helyezett Asteroxylon-féléknek monopodális elágazásrendszere volt, ki is derült, hogy ezek a növények egyértelműen a Lycopodiophyta vonal kezdetleges növényeinek tekinthetők.)
  • A szár felületén leveleket még nem találunk, esetleg epidermisz-eredetű pikkelyeket vagy tüskéket (pl. Psilophyton princeps). Az Asteroxylonnál már kezdetleges mikrofillumok találhatók.
  • Mivel levél nem volt, a fotoszintetizáiót a szár végezte (a mai növények között is van hasonló, természetesen ez csak másodlagos jelleg, pl. a zsurlók).
  • A szárban középütt helyezkedett el a farész, kezdetleges traheidasejtekkel, e körül a kezdetleges háncs. Ez a kezdetleges edényrendszer-típus az ún. protosztéle (protostele).
  • Általában földön kúszó (és nem a föld alatti) hajtástengelyük volt, és erről ágaztak felfelé a meddő és fertilis hajtásrészek.
  • A sporangiumok a hajtások csúcsán álltak, alakjuk elliptikus, néha erősen csúcsos. A sporangiumot viselő ágak a fertilis hajtásrészek (telómák).
  • A hajtáson kezdetleges gyökérkezdeményeket is találtak, melyek valószínűleg az epidermisz kinövései, a [[korpafüvekéhez hasonlóan. Ebből fejlődtek ki később a valódi levelűek (Euphyllophyta) gyökerei.
  • Az ősharasztok izospórásak voltak, a metagenezis még valószínűleg kezdetleges izomorf típusú volt, azaz a sporofiton és a gametofiton nemzedék alig különbözött egymástól.

Forrás és ajánlott irodalom

  • Urania Növényvilág - Magasabbrendű növények I.
  • Podani János: A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana
  • Hortobágyi Tibor: Növényrendszertan
  • Andreánszky Gábor: Ősnövénytan
  • Géczy Barnabás: Őslénytan