„Ősharasztok” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
{{Taxobox |
{{Taxobox |
||
| color = lightgreen |
| color = lightgreen |
||
| name = Ősharasztok |
| name = Ősharasztok |
||
|image = Psilotum.jpg |
|image = Psilotum.jpg |
||
|image_width = 250px |
|image_width = 250px |
A lap 2007. augusztus 5., 22:49-kori változata
Ősharasztok | ||||||
---|---|---|---|---|---|---|
Psilotum nudum
| ||||||
Rendszertani besorolás | ||||||
| ||||||
Rendek | ||||||
| ||||||
Hivatkozások | ||||||
A Wikifajok tartalmaz Ősharasztok témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Ősharasztok témájú kategóriát. |
Az ősharasztok vagy őscserjék (Psilotopsida) a harasztok (Pteridophyta) egyik ősi osztálya. A korpafüvekkel (Lycopodiophyta) együtt valószínűleg ősi telepes zöldmoszatoktól származnak, amelyek hosszú idő alatt képesekké váltak a partmenti zónában való életre. Alkalmazkodtak az ottani viszonyokhoz (szárazság, magas sókoncentráció stb). A legújabb genetikai kutatások szerint az ősharasztok további fejlődése eredményezte a szövetes növények (Tracheophyta) többi nagy csoportjának, a valódi levelűek (Euphyllophyta) törzseinek kialakulását (közvetve vagy közvetlenül). Az ősharasztok típusfaja a Rhynia major, amely még levél és valódi gyökér nélküli ősharaszt volt. További tipikus képviselőik a Psilotales rendbe tartoznak.
Az ősharasztok közös sajátosságai:
- Az elágazásrendszer mindig villás volt. (A korábban a Psilophytába helyezett Asteroxylon-féléknek monopodális elágazásrendszere volt, ki is derült, hogy ezek a növények egyértelműen a Lycopodiophyta vonal kezdetleges növényeinek tekinthetők.)
- A szár felületén leveleket még nem találunk, esetleg epidermisz-eredetű pikkelyeket vagy tüskéket (pl. Psilophyton princeps). Az Asteroxylonnál már kezdetleges mikrofillumok találhatók.
- Mivel levél nem volt, a fotoszintetizáiót a szár végezte (a mai növények között is van hasonló, természetesen ez csak másodlagos jelleg, pl. a zsurlók).
- A szárban középütt helyezkedett el a farész, kezdetleges traheidasejtekkel, e körül a kezdetleges háncs. Ez a kezdetleges edényrendszer-típus az ún. protosztéle (protostele).
- Általában földön kúszó (és nem a föld alatti) hajtástengelyük volt, és erről ágaztak felfelé a meddő és fertilis hajtásrészek.
- A sporangiumok a hajtások csúcsán álltak, alakjuk elliptikus, néha erősen csúcsos. A sporangiumot viselő ágak a fertilis hajtásrészek (telómák).
- A hajtáson kezdetleges gyökérkezdeményeket is találtak, melyek valószínűleg az epidermisz kinövései, a [[korpafüvekéhez hasonlóan. Ebből fejlődtek ki később a valódi levelűek (Euphyllophyta) gyökerei.
- Az ősharasztok izospórásak voltak, a metagenezis még valószínűleg kezdetleges izomorf típusú volt, azaz a sporofiton és a gametofiton nemzedék alig különbözött egymástól.
Forrás és ajánlott irodalom
- Urania Növényvilág - Magasabbrendű növények I.
- Podani János: A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana
- Hortobágyi Tibor: Növényrendszertan
- Andreánszky Gábor: Ősnövénytan
- Géczy Barnabás: Őslénytan