Ősharasztok

Ősharasztok (Psilophyta)
Psilotum nudum
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Csoport: Szövetes növények (Tracheophyta) Törzs: Harasztok (Pteridophyta) Osztály: Ősharasztok (Psilotopsida)
Rendek
Psilotales Ophioglossales
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Ősharasztok (Psilophyta) témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Ősharasztok (Psilophyta) témájú kategóriát.

Az ősharasztok vagy őscserjék (Psilotopsida) a harasztok (Pteridophyta) egyik ősi osztálya. A korpafüvekkel (Lycopodiophyta) együtt valószínűleg ősi telepes zöldmoszatoktól származnak, amelyek hosszú idő alatt képesekké váltak a partmenti zónában való életre. Alkalmazkodtak az ottani viszonyokhoz (szárazság, magas sókoncentráció stb). A legújabb genetikai kutatások szerint az ősharasztok további fejlődése eredményezte a szövetes növények (Tracheophyta) többi nagy csoportjának, a valódi levelűek (Euphyllophyta) törzseinek kialakulását (közvetve vagy közvetlenül). Az ősharasztok típusfaja a Rhynia major, amely még levél és valódi gyökér nélküli ősharaszt volt. További tipikus képviselőik a Psilotales rendbe tartoznak.

Az ősharasztok közös sajátosságai:

• Az elágazásrendszer mindig villás volt. (A korábban a Psilophytába helyezett Asteroxylon-féléknek monopodális elágazásrendszere volt, ki is derült, hogy ezek a növények egyértelműen a Lycopodiophyta vonal kezdetleges növényeinek tekinthetők.)
• A szár felületén leveleket még nem találunk, esetleg epidermisz-eredetű pikkelyeket vagy tüskéket (pl. Psilophyton princeps). Az Asteroxylonnál már kezdetleges mikrofillumok találhatók.
• Mivel levél nem volt, a fotoszintetizáiót a szár végezte (a mai növények között is van hasonló, természetesen ez csak másodlagos jelleg, pl. a zsurlók).
• A szárban középütt helyezkedett el a farész, kezdetleges traheidasejtekkel, e körül a kezdetleges háncs. Ez a kezdetleges edényrendszer-típus az ún. protosztéle (protostele).
• Általában földön kúszó (és nem a föld alatti) hajtástengelyük volt, és erről ágaztak felfelé a meddő és fertilis hajtásrészek.
• A sporangiumok a hajtások csúcsán álltak, alakjuk elliptikus, néha erősen csúcsos. A sporangiumot viselő ágak a fertilis hajtásrészek (telómák).
• A hajtáson kezdetleges gyökérkezdeményeket is találtak, melyek valószínűleg az epidermisz kinövései, a [[korpafüvekéhez hasonlóan. Ebből fejlődtek ki később a valódi levelűek (Euphyllophyta) gyökerei.
• Az ősharasztok izospórásak voltak, a metagenezis még valószínűleg kezdetleges izomorf típusú volt, azaz a sporofiton és a gametofiton nemzedék alig különbözött egymástól.

Forrás és ajánlott irodalom

• Urania Növényvilág - Magasabbrendű növények I.
• Podani János: A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana
• Hortobágyi Tibor: Növényrendszertan
• Andreánszky Gábor: Ősnövénytan
• Géczy Barnabás: Őslénytan