„Emilián–romanyol nyelv” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
Az '''emilián-romanyol''' [[Újlatin nyelvek|újlatin nyelvváltozat]], amelyet [[Olaszország]] északi részén, főként Emilia-Romagnában beszélnek. Közelebbről a [[nyugati újlatin nyelvek]] [[Gallo-ibér nyelvek|gallo–ibér]] ágán a gallo-itáliai csoportba tartozik. |
Az '''emilián-romanyol''' [[Újlatin nyelvek|újlatin nyelvváltozat]], amelyet [[Olaszország]] északi részén, főként [[Emilia-Romagna|Emilia-Romagnában]] beszélnek. Közelebbről a [[nyugati újlatin nyelvek]] [[Gallo-ibér nyelvek|gallo–ibér]] ágán a gallo-itáliai csoportba tartozik. |
||
A nyelv az itáliai északi főcsoport tagja, melynek általános jelemzője, hogy az irodalmi olasz -u és -ou hangja helyett -ö és -ü szólal meg, így a luna északon inkább lüna, lüne, vagy esetleg lün, vagy a fuoco = fö (tűz). Jellemző sajátossága még a hangsúly előtti és utáni magánhangzók eltűnése { coda (farok) = coa }, sőt az -a kivételével lekoptak a szóvégi magánhangzók is. Ezzel jelentős mássalhangzó csoportok jöttek létre, mely az eredeti olasztól távol áll: Peccato (bűn) = pka. Jellemző még a nyelvre, hogy a latin -ct, vagy -cl párost, esetleg az x-et is a magyar -ty hangnak megfelelő -ć adja: Nox- noć (éjszaka), factum- fać (tény). Olaszul nox = notte, factum = fatto. Ez a jelenség a [[lombardia]]i dialektusban is megfigyelhető. |
A nyelv az itáliai északi főcsoport tagja, melynek általános jelemzője, hogy az irodalmi olasz -u és -ou hangja helyett -ö és -ü szólal meg, így a luna északon inkább lüna, lüne, vagy esetleg lün, vagy a fuoco = fö (tűz). Jellemző sajátossága még a hangsúly előtti és utáni magánhangzók eltűnése { coda (farok) = coa }, sőt az -a kivételével lekoptak a szóvégi magánhangzók is. Ezzel jelentős mássalhangzó csoportok jöttek létre, mely az eredeti olasztól távol áll: Peccato (bűn) = pka. Jellemző még a nyelvre, hogy a latin -ct, vagy -cl párost, esetleg az x-et is a magyar -ty hangnak megfelelő -ć adja: Nox- noć (éjszaka), factum- fać (tény). Olaszul nox = notte, factum = fatto. Ez a jelenség a [[lombardia]]i dialektusban is megfigyelhető. |
||
A lap 2007. július 31., 23:14-kori változata
Az emilián-romanyol újlatin nyelvváltozat, amelyet Olaszország északi részén, főként Emilia-Romagnában beszélnek. Közelebbről a nyugati újlatin nyelvek gallo–ibér ágán a gallo-itáliai csoportba tartozik.
A nyelv az itáliai északi főcsoport tagja, melynek általános jelemzője, hogy az irodalmi olasz -u és -ou hangja helyett -ö és -ü szólal meg, így a luna északon inkább lüna, lüne, vagy esetleg lün, vagy a fuoco = fö (tűz). Jellemző sajátossága még a hangsúly előtti és utáni magánhangzók eltűnése { coda (farok) = coa }, sőt az -a kivételével lekoptak a szóvégi magánhangzók is. Ezzel jelentős mássalhangzó csoportok jöttek létre, mely az eredeti olasztól távol áll: Peccato (bűn) = pka. Jellemző még a nyelvre, hogy a latin -ct, vagy -cl párost, esetleg az x-et is a magyar -ty hangnak megfelelő -ć adja: Nox- noć (éjszaka), factum- fać (tény). Olaszul nox = notte, factum = fatto. Ez a jelenség a lombardiai dialektusban is megfigyelhető. A latin -n a szó végén rendszerint eltűnik, nyoma csak a megelőző magánhangzó nazális ejtésében marad meg: manus {népiesen: man}= ma (kéz), és carbon (szén) = carbo. Jellemző tulajdonsága még, hogy a hangsúlyos -a palatalizálódik, tehát nyílt e-t ejtenek helyette. (Ez a jelenség szintén jellemző Lombardiára és Piemonte egyes részeire is)