Filoxéra

Filoxéra
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Osztály: Rovarok (Insecta) Rend: Félfedelesszárnyúak (Hemiptera) Alrend: Növénytetvek (Sternorrhyncha) Család: Törpetetvek (Phylloxeridae) Nem: Dactulosphaira Faj: D. vitifoliae
Tudományos név
Daktulosphaira vitifoliae
Hivatkozások
Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Filoxéra témájú médiaállományokat és Filoxéra témájú kategóriát.

Filoxérás gyökérzet

Magyarország filoxérával fertőzött területei 1890 körül

A filoxéra, szőlő-filoxéra vagy szőlőgyökértetű (Viteus vitifoliae) a rovarok (Insecta) osztályába a félfedelesszárnyúak (Hemiptera) rendjébe és a törpetetvek (Phylloxeridae) családjába tartozó faj.

Összefoglalva

A filoxéra latin neve Viteus vitifolii/Philloxera vitifolii. Amerikából származó kártevő, más néven a szőlőgyökértetű. A szőlő gyökerén ún. gubacsokat képez, ezzel megfojtva a növényt. Védekezés ellene főként filoxérarezisztens alanyok használatával lehetséges.

Előfordulása

Az amerikai kontinensről származó állati kártevő, szőlőgyökértetű.

Európában először Franciaországban bukkant fel 1863-ban. Az itteni, európai szőlőket termesztő gazdák, nem ismerve fel a kártevő életkörülményeit, sokáig nem tudtak védekezni ellene. Nagyjából 30 év alatt a filoxéra elpusztította a kontinens kötött talajra települt, nagy múltú szőlőkultúráját. A termőszőlők mintegy 2/3 része esett áldozatul neki.

Magyarországon 1875-ben észlelték először Pancsován. Az országban 1897-ig 666 820 kataszteri hold szőlőből 391 217 pusztult el.

Mezőgazdasági szerepe

A kártevő tetű bonyolult, több nemzedéken keresztül tartó szaporodását, élettanát nehezen ismerték ki a hajdani szőlészek, ezért a védekezésre is lassan találtak hatékony módszert. Kezdetben a fertőzött területek irtásával, vízzel való elárasztásával, durva vegyszeres kezelésével próbálkoztak, de aztán jobb megoldásokat találtak. Egyrészt a 75-80% kvarcot tartalmazó homoktalajokban (rezisztens talajok) telepítettek szőlőket, másrészt amerikai eredetű szőlők átoltásával, oltványok előállításával, s az ültetvények ilyen áttelepítésével sikerült megállítani a vészt, és visszafordítani a tönkretett területek szőlőkultúráját.

Az ültetvények áttelepítését különféle gazdasági ösztönzőkkel támogatta az állam, például hat évi adómentességet adtak (1891: 1. tc.). A gazdák felvilágosítására is nagy hangsúlyt fektettek. Jókai Mór, aki maga is szőlészkedett így írt a problémáról az 1896-ban megjelent „Kertészgazdászati jegyzetek”-ben: „ …azt hiszem, senkinek sem kell bemutatnom, hogy milyen a filoxéra? Aki nem látta természetben, megismerheti a népszerű füzetekből, amikben le van írva és rajzolva, sokszoros nagyításban. Nálam minden szőlőmunkás kap egy nagyítóüveget, hogy a szőlő gyökerén megvizsgálhassa a gyanús sárga foltot. […] A filoxéra elleni háborút folytatni kell, mert ami rossz van a földön, az tökéletesen el nem vész soha.”

Szőlőtermesztésünk filoxéra utáni megújításában jelentős szerepet játszottak világhírű mezőgazdasági tudósaink: Katona Zsigmond, Mathiász János és Kocsis Pál.

A nagyüzemi mezőgazdaság idején, 1970 és 1990 között szinte teljesen eltűnt a filoxéra kártevője. Manapság a tulajdonváltás idejében sok műveletlenül hagyott szőlőterületen ismét megtalálható, de a leveleken okozott kártétele nem okoz teljes pusztulást a köztermesztésben lévő szőlőoltványok ellenálló gyökérzetének köszönhetően.

Források

• Magyar néprajzi lexikon II. (F–Ka). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1979. 163–164. o. ISBN 963-05-1287-4  

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz Filoxéra témájú médiaállományokat.

Nézd meg a filoxéra címszót a Wikiszótárban!

• Agro Napló Online