„Ihsídidák” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
19. sor: | 19. sor: | ||
[[Kategória:Uralkodóházak]] |
[[Kategória:Uralkodóházak]] |
||
[[ar:إخشيديون]] |
|||
[[de:Ichschididen]] |
|||
[[ja:イフシード朝]] |
|||
[[pt:Ikhchídidas]] |
A lap 2007. április 29., 19:44-kori változata
Arab |
إخشيديون |
Tudományos átirat |
Iẖšīdiyyūn |
Fordítás |
Iẖšīdidák |
Az Ihsídidák egy iráni török származású egyiptomi emírdinasztia tagjai voltak a 10. században, 935 és 969 között. Uralmuk Palesztinára és Szíria nagy részére is kiterjedt. Az iszmáilita Fátimidák buktatták meg őket.
Történetük
Egyiptomot 905-ben sikerült visszaszereznie az Abbászida kalifáknak a Túlúnidáktól. 935-ben nevezte ki ar-Rádí Muhammad bin Tudzsrot egyiptomi helytartónak, akit két év múlva a megtisztelő perzsa ihsíd (herceg, fejedelem) címmel ruházott fel. Al-Ihsíd hamarosan elszakadt a Muhammad bin Ráik befolyása alá került központi hatalomtól, és 946-ig tartó uralma során megszerezte Szíriát és Palesztinát. 945-ben új ellenfelek bukkantak fel a keleti határon: Bagdadban az iráni Buvajhidák lettek az urak, akik folyamatos hatalmi rivalizálást folytattak az egyiptomi dinasztiával.
Még 923-ban vásárolta meg al-Ihsíd az Abú Miszk Káfúr nevű núbiai rabszolgát, aki rendkívül tehetségesnek bizonyult az államügyek intézése terén, ezért az emír felszabadította, és rábízta fiai nevelését. Így történt, hogy 946-ban, amikor Ibn Tudzsr meghalt, gyakorlatilag Káfúr irányítása alá került birodalma: fiai, Abú l-Kászim Unúdzsúr (946–961), de még inkább Abú l-Haszan Alí (961–966) csak bábok voltak a mindenható miniszter kezében.
A kultúrát is bőkezűen támogató Káfúr 966-ban úgy döntött, hogy maga veszi át a hatalmat Egyiptom felett, azonban 968-ban már el is hunyt. Al-Mutanabbí, a híres arab költő számos dicskölteményt írt hozzá, életútját és érdemeit innen ismerjük jól. Az utolsó Ihsídida Abú l-Favászim Ahmad, Alí fia volt. Ahmad uralkodása igen rövid ideig tartott: Dzsavhar asz-Szikillí, az Észak-Afrikát 909 óta uraló Fátimidák zseniális hadvezére 969-ben betört Egyiptomba, és egészen a Nílusig jutott. Az emír vezírjével kötött, számukra védelmet ígérő szerződés értelmében a helyi szunniták kevés ellenállást tanúsítottak a radikális síita hódítókkal szemben.
Dzsavhar 972-ig töltötte be az egyiptomi helytartói rangot, eközben megalapította Kairó (al-Káhira, a győzedelmes) városát Fusztát közelében, benne a világhírű Azhar-mecsettel.
Irodalom
- The Cambridge History of Islam, I/A kötet. Szerk.: P. M. Holt, Ann K. S. Lambton, Bernard Lewis.
- Lapidus, Ira M.: A History of Islamic societies. Cambridge University Press, 1988.
- Cahen, Claude: Az iszlám a kezdetektől az oszmán birodalom létrejöttéig. Budapest, Gondolat, 1989.