„BLU–107 Durandal” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
→Izrael általi bevetése: -> A hatnapos háborúban (magyarosabb) |
a Robot dolgozik: Gondolatjelek javítása |
||
| 2. sor: | 2. sor: | ||
A '''BLU-107 Durandal''' egy repülőgépről ledobható kifutópálya-romboló [[bomba]], amelyet a [[franciaország|francia]] Matra cég fejlesztett (ma MBDA France, az [[EADS]] egyik leányvállalata.) Nevét a középkori francia mondákban szereplő ''Durendal'' kardról kapta. |
A '''BLU-107 Durandal''' egy repülőgépről ledobható kifutópálya-romboló [[bomba]], amelyet a [[franciaország|francia]] Matra cég fejlesztett (ma MBDA France, az [[EADS]] egyik leányvállalata.) Nevét a középkori francia mondákban szereplő ''Durendal'' kardról kapta. |
||
A Durandalt kis magasságról dobják le, zuhanását [[ejtőernyő]] lassítja, melynek köszönhetően a bomba lassan függőleges helyzetbe kerül. Ennek elérésekor a bombában beindul egy gyorsító [[rakéta]]motor, amely a megerősített orrészű Durandalt a kifutópálya felszíne alá fúrja. A bomba a felszín átszakítását követően robban fel. Az így keletkezett kráter hatalmas pusztítást okoz a kifutópálya felületén |
A Durandalt kis magasságról dobják le, zuhanását [[ejtőernyő]] lassítja, melynek köszönhetően a bomba lassan függőleges helyzetbe kerül. Ennek elérésekor a bombában beindul egy gyorsító [[rakéta]]motor, amely a megerősített orrészű Durandalt a kifutópálya felszíne alá fúrja. A bomba a felszín átszakítását követően robban fel. Az így keletkezett kráter hatalmas pusztítást okoz a kifutópálya felületén – a rombolás nagyobb, mintha egy hasonló robbanóerejű, hagyományos bombát dobtak volna le. A rakétameghajtásnak köszönhetően a Durandal akár 40 centiméter vastag betonba is be tud fúródni. A létrejött kráter 5 méter mély és 16 méter átmérőjű is lehet. |
||
Egy Durandal 204 kg nehéz és 2,5 m hosszú. A robbanófejben 150 kg robbanóanyag található. |
Egy Durandal 204 kg nehéz és 2,5 m hosszú. A robbanófejben 150 kg robbanóanyag található. |
||
| 15. sor: | 15. sor: | ||
Az egyiptomi légierőt az első támadási hullámokban több száz izraeli Durandal csapás érte, így földre kényszerítve az egyiptomi harci gépek javát. A mozgásképtelen és védtelen gépeket ezután a következő hullámok gépfegyverekkel és rakétákkal pusztították el. A taktika az izraeli légierő legmerészebb álmait is felülmúlta |
Az egyiptomi légierőt az első támadási hullámokban több száz izraeli Durandal csapás érte, így földre kényszerítve az egyiptomi harci gépek javát. A mozgásképtelen és védtelen gépeket ezután a következő hullámok gépfegyverekkel és rakétákkal pusztították el. A taktika az izraeli légierő legmerészebb álmait is felülmúlta – a háború első óráját követően az egyiptomi légierő harcászati szempontból semlegesítve lett. A sikeres támadásban több száz gép semmisült meg. |
||
==Külső hivatkozások== |
==Külső hivatkozások== |
||
A lap 2007. március 31., 16:21-kori változata
A BLU-107 Durandal egy repülőgépről ledobható kifutópálya-romboló bomba, amelyet a francia Matra cég fejlesztett (ma MBDA France, az EADS egyik leányvállalata.) Nevét a középkori francia mondákban szereplő Durendal kardról kapta.
A Durandalt kis magasságról dobják le, zuhanását ejtőernyő lassítja, melynek köszönhetően a bomba lassan függőleges helyzetbe kerül. Ennek elérésekor a bombában beindul egy gyorsító rakétamotor, amely a megerősített orrészű Durandalt a kifutópálya felszíne alá fúrja. A bomba a felszín átszakítását követően robban fel. Az így keletkezett kráter hatalmas pusztítást okoz a kifutópálya felületén – a rombolás nagyobb, mintha egy hasonló robbanóerejű, hagyományos bombát dobtak volna le. A rakétameghajtásnak köszönhetően a Durandal akár 40 centiméter vastag betonba is be tud fúródni. A létrejött kráter 5 méter mély és 16 méter átmérőjű is lehet.
Egy Durandal 204 kg nehéz és 2,5 m hosszú. A robbanófejben 150 kg robbanóanyag található.
A hatnapos háborúban
A Durandal elődjét Franciaország és Izrael közösen fejlesztette ki az 1960-as években, kifejezetten kifutópálya-rombolási céllal. A fegyvert az izraeliek roppant nagy hatékonysággal vetették be a hatnapos háború során.
A bombákat Mirage III vadászbombázók általi bevetésre tervezték, amelyek az 1950-es és 1960-as években az izraeli légierő gerincét alkották. A bombák fejlesztését már sokkal a hatnapos háború lehetőségének felmerülése előtt elrendelték. Az izraeli stratégák felismerték, hogy Izrael háborús túlélése csakis azon múlhat, hogy az ország megszerzi és fenntartja a Közel-Kelet feletti légi fölényét. Az egyiptomi légibázisok nagy részén, főleg a Sínai-félszigeten, csak egyetlen egy kifutópálya volt, és így egy jól megtervezett és végrehajtott csapással egy egész repülőtérre való ellenséges harci gépet lehetett semlegesíteni.
| „ | A sugárhajtású repülőgép a világ legveszedelmesebb fegyvere -- a levegőben. A földön azonban haszontalan | ” |
– Mordecháj Hod, az izraeli légierő parancsnoka | ||
Az egyiptomi légierőt az első támadási hullámokban több száz izraeli Durandal csapás érte, így földre kényszerítve az egyiptomi harci gépek javát. A mozgásképtelen és védtelen gépeket ezután a következő hullámok gépfegyverekkel és rakétákkal pusztították el. A taktika az izraeli légierő legmerészebb álmait is felülmúlta – a háború első óráját követően az egyiptomi légierő harcászati szempontból semlegesítve lett. A sikeres támadásban több száz gép semmisült meg.