„II. Oródész pártus király” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a r2.7.2+) (Bot: következő hozzáadása: sl:Orod II. |
|||
| 24. sor: | 24. sor: | ||
{{DEFAULTSORT:Arsak 15}} |
{{DEFAULTSORT:Arsak 15}} |
||
[[Kategória:Pártus királyok]] |
[[Kategória:Pártus királyok]] |
||
[[en:Orodes II of Parthia]] |
|||
[[bg:Ород II]] |
|||
[[ca:Orodes II de Pàrtia]] |
|||
[[cs:Oródés II.]] |
|||
[[de:Orodes II.]] |
|||
[[es:Orodes II]] |
|||
[[eu:Orodes II.a]] |
|||
[[fa:ارد دوم]] |
|||
[[fr:Orodès II]] |
|||
[[hr:Orod II. Partski]] |
|||
[[hy:Որոդես Բ]] |
|||
[[it:Orode II]] |
|||
[[ja:オロデス2世]] |
|||
[[ko:오로데스 2세]] |
|||
[[nl:Orodes II]] |
|||
[[no:Orodes II av Parthia]] |
|||
[[pl:Orodes II]] |
|||
[[pt:Orodes II da Pártia]] |
|||
[[ru:Ород II]] |
|||
[[sh:Orod II od Partije]] |
|||
[[sl:Orod II.]] |
|||
[[vi:Orodes II của Parthia]] |
|||
A lap 2013. március 10., 01:44-kori változata
XV. Arsak vagy II. Oródész (más írásmóddal: Hürodész), (? – Kr. e. 37[1] vagy Kr. e. 36[1]) a pártus király Kr. e. 57[1]-től haláláig.
Élete
Fivérével, III. Mithridatésszal részt vett édesapja, III. Phraatész meggyilkolásában[1], de később kiszorította testvérét a hatalomból[1]. Amikor Mithridatész elfoglalta Szeleukeiát, és Bebilónt, Oródész lerohanta ezeket a városokat, és azonnal kivégeztette fivérét[1]. Kíséretével sem bánt kíméletesebben; kivégeztette tábornokát is[1], aki Észak-Mezopotámiában, Carrhae (Haran[1]) mellett Kr. e. 53-ban szétverte Marcus Licinius Crassus római triumvir seregét[1]. A római Syriába indított pártus betörések Oródész kedvenc fia és feltehetően társkirálya, Pakorosz halálával hirtelen véget értek[1]. A fia elvesztése miatt megtört Oródészt másik fia, a későbbi IV. Phraatész ölette meg[1].
Krónika
Marcus Iunius Iustinus így ír Arszakészről (Világkrónika, XLII:IV,V):
„IV. (III. Mithridatész elmenekülése után) A megüresedett trónt testvére, Orodes foglalta el (Kr. e. 57). Orodes ezután sokáig ostromolta Babyloniát, ahová Mithridates menekült, és kiéheztetéssel kényszerítette megadásra a város lakóit. Mithridates pedig, bízva a rokoni kapcsolatban, önként adta meg magát Orodesnek. Orodes azonban inkább az ellenséget látta benne, mint a testvért, és a saját szeme előtt kivégeztette (Kr. e. 55). Ezek után a rómaiakkal viselt háborút, és a fővezért Crassust fiával és az egész római sereggel együtt elpusztította (Kr. e. 54, kharrai csata). Amikor Orodes fiát, Pacorust megbízták a római háborúban megmaradtak üldözésével, Syriában nagy haditetteket hajtott végre (Kr. e. 51), de atyja előtt gyanússá vált és visszahívták. Távollétében a parthusok Syriában hagyott seregét Cassius, Crassus quaestora összes vezéreivel együtt lekaszabolta.
[...] (új háború, majd a pártus vereség és Pacorus elestének a leírása következik) Amikor ezeket hírül vitték Parthiába, Pacorus atyját, Orodest, aki még kevéssel azelőtt is úgy tudta, hogy a parthusok elpusztították Syriát és elfoglalták Ásiát, és aki azzal dicsekedett, hogy Pacorus a rómaiak felett is győzedelmeskedett, most, amikor értesült fia haláláról és hadseregének romlásáról, előbb a fájdalom, majd az őrület kerítette hatalmába: hosszú napokon keresztül senkihez sem szólt, nem vett magához ételt, egy hangot sem ejtett ki, úgy hogy azt hitték, megnémult. Még sok-sok nap múlva is, amikor a fájdalom már engedte beszélni, csak Pacorust emlegette, senki mást. Úgy tűnt neki, hogy Pacorust látja, Pacorust hallja, hogy vele beszélget és vele álldogál; néha meg mint elveszettet siratta. Később, a hosszú gyász után, más miatt aggodalmaskodott a szerencsétlen öreg: harminc fia közül kit jelöljön királynak Pacorus helyébe. A sok ágyas, akiktől ennyi fia született, mind a maga gyermekéért izgult, mintegy ostrom alatt tartva az öreg ember lelkét. Ám Parthia végzete úgy hozta magával, ahol már szinte szokássá vált, hogy atyagyilkosok legyenek a királyaik, hogy most is valamennyiük közül a legelvetemültebbet tegyék meg királynak. Ennek is Phraates volt a neve.
V. Ez tehát azonnal végez atyjával (Kr. e. 37) – mintha nem lett volna amúgy is a halálán; legyilkolja mint a harminc testvérét.[2]”
Jegyzetek
- ↑ a b c d e f g h i j k Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, ISBN 963-9075-12-4, 522. oldal
- ↑ Marcus Iunianus Iustinus: Világkrónika a kezdetektől Augustusig: Fülöp királynak és utódainak története. Szerk. Adamik Lajos, ford. Horváth János. Békéscsaba: Helikon Kiadó. 1992. ISBN 963 208 056 4 , 300–301. oldal
Egyéb hivatkozás
- Encyclopædia Britannica Eleventh Edition
- Plutarch, Dio Cassius
| Előző uralkodó: XIII. Arsak |
|
Következő uralkodó: XVI. Arsak |
