Versenymű

A versenymű (concerto, koncert) egy olyan zenemű, ahol egy vagy több szólóhangszer „versenyez”, „felelget” a zenekarral. Kialakulása a barokk korra tehető, de kisebb változtatásokkal a mai napig létező műforma.

Általában három tételből áll, melynél a két gyors tétel között egy lassú hangzik el.

A barokkban igen kedvelt műfaj volt, elsősorban hegedűre, oboára, csembalóra, fuvolára, fagottra és csellóra íródtak. Legismertebb versenymű szerzők Antonio Vivaldi, Johann Sebastian Bach és Georg Philipp Telemann. Ebben az időszakban kialakult még egy speciális versenyműfajta, a concerto grosso, ahol egy kisebb együttes versenyez a nagyobbal.

A klasszicizmusban és a romantikában a versenymű és a szimfónia stílusa teljesen összekeveredett; Johannes Brahmsnál például sokkal inkább beszélhetünk szimfóniáról hangszerszólóval. Egyes szerzők (például Wolfgang Amadeus Mozart vagy Joseph Haydn) az ilyen jellegű műveket sinfonia concertante-nak nevezték.

Az idők folyamán a zongora és a hegedű váltak ki, mint elsőszámú szólóhangszerek, bár ma már minden hangszerre írtak szólódarabot, kezdve a viszonylag hagyományos nagybőgőtől kezdve az üstdobokon keresztül az orrfuvoláig.

Amennyiben több szólóhangszer van, úgy beszélhetünk kettős-, hármas- és négyesversenyekről.