„André Chénier” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
35. sor: | 35. sor: | ||
Apja Konstantinápolyban volt kereskedő, majd konzul [[Marokkó]]ban, anyja görög származású volt. Chénier [[I. Johanna navarrai királynő]] által alapított College de Navarre-ban tanult Párizsban, ott szerette meg a [[hellenisztikus civilizáció]]t és az antik görög költőket. 1782-ben rövid időt töltött [[Strasbourg]]ban, hadapródiskolai tisztképzésen vett részt, de mivel nem volt nemesi származású, a tiszti karrier bezárult előtte. Ekkor az irodalom és verselés felé fordult, [[elégia|elégiákat]] és [[ekloga|eklogákat]] írt antik mintára, újkori [[Homérosz]] akart lenni. [[Tibullus]]-t, [[Propertius]]-t és [[Theokritos]]-t utánozta. Ebben az időben szenvedélyes szerelemre gyúlt Madame de Bonneuil iránt, akit Camilla néven több versében megénekelt. 1787 decemberében De La Luzerne nagykövet mellett követségi titkári állást vállalt [[London]]ban. A [[francia forradalom|forradalom]] kitörésekor visszatért Párizsba. Lelkesedett a forradalom eszméiért, filozofikus és szatirikus verseket írt. |
Apja Konstantinápolyban volt kereskedő, majd konzul [[Marokkó]]ban, anyja görög származású volt. Chénier [[I. Johanna navarrai királynő]] által alapított College de Navarre-ban tanult Párizsban, ott szerette meg a [[hellenisztikus civilizáció]]t és az antik görög költőket. 1782-ben rövid időt töltött [[Strasbourg]]ban, hadapródiskolai tisztképzésen vett részt, de mivel nem volt nemesi származású, a tiszti karrier bezárult előtte. Ekkor az irodalom és verselés felé fordult, [[elégia|elégiákat]] és [[ekloga|eklogákat]] írt antik mintára, újkori [[Homérosz]] akart lenni. [[Tibullus]]-t, [[Propertius]]-t és [[Theokritos]]-t utánozta. Ebben az időben szenvedélyes szerelemre gyúlt Madame de Bonneuil iránt, akit Camilla néven több versében megénekelt. 1787 decemberében De La Luzerne nagykövet mellett követségi titkári állást vállalt [[London]]ban. A [[francia forradalom|forradalom]] kitörésekor visszatért Párizsba. Lelkesedett a forradalom eszméiért, filozofikus és szatirikus verseket írt. |
||
Chénier hevesen támadta a [[jakobinus klub|jakobinusokat]], különösen [[Maximilien de Robespierre]]-t és [[Jean-Paul Marat]]-t, a ''Journal de Paris''-ban és a ''Moniteur''-ben, emiatt sokáig haragban volt testvérével, [[Marie-Joseph Chénier|Marie-Joseph]]-fel is.1792 augusztusától bujkált, La Havre-ban hajóra akart szállni, de visszatért Párizsba, hogy a halálra ítélt [[XVI. Lajos francia király|XVI. Lajos]] kiszabadítási kísérletében részt vegyen. Marat meggyilkolása után Chénier megénekelte [[Charlotte Corday]]-t. A király halála után Párizst kerülnie kellett, testvére [[Versailles]]-ban szerzett neki menedéket. Itt írta utolsó költeményeit, melyek Fanny-hoz (Madame Lecoulteux) intézve, tele vannak a legmélyebb fájdalommal és nemes szerelemmel. A kísérlete, hogy megmentsen egy asszonyt aki ellen az elfogatóparancs volt kiadva, azt eredményezte, hogy őt magát fogták el 1794. március 4-én. Saint-Lazare börtönében átnézte kéziratait és ott írta legszebb költeményeit: ''La jeune captive'' (Coigny kisasszonyhoz) és ''Derniers vers d'un |
Chénier hevesen támadta a [[jakobinus klub|jakobinusokat]], különösen [[Maximilien de Robespierre]]-t és [[Jean-Paul Marat]]-t, a ''Journal de Paris''-ban és a ''Moniteur''-ben, emiatt sokáig haragban volt testvérével, [[Marie-Joseph Chénier|Marie-Joseph]]-fel is.1792 augusztusától bujkált, La Havre-ban hajóra akart szállni, de visszatért Párizsba, hogy a halálra ítélt [[XVI. Lajos francia király|XVI. Lajos]] kiszabadítási kísérletében részt vegyen. Marat meggyilkolása után Chénier megénekelte [[Charlotte Corday]]-t. A király halála után Párizst kerülnie kellett, testvére [[Versailles]]-ban szerzett neki menedéket. Itt írta utolsó költeményeit, melyek Fanny-hoz (Madame Lecoulteux) intézve, tele vannak a legmélyebb fájdalommal és nemes szerelemmel. A kísérlete, hogy megmentsen egy asszonyt aki ellen az elfogatóparancs volt kiadva, azt eredményezte, hogy őt magát fogták el 1794. március 4-én. Saint-Lazare börtönében átnézte kéziratait és ott írta legszebb költeményeit: ''La jeune captive'' (Coigny kisasszonyhoz) és ''Derniers vers d'un poète'' (Comme un dernier rayon). A [[Forradalmi Törvényszék]] előtt nem kért védőügyvédet. A nép ellensége vádjával halálra ítélték. [[Jean Racine|Racine-től]] idézett, amikor vitték a vesztőhelyre. |
||
Egyetlen francia költő sem közelítette meg a görög költészet szellemét annyíra, mint Chénier. Első verseiben attikai kedvességgel nemes egyszerűség és egészséges érzékiség egyesülnek. Életében csak két költeménye jelent meg nyomtatásban, 1791-ben a ''Jeu de paume'', amit [[Jacques-Louis David]]nak dedikált, és 1792-ben a ''Hymne aux Suisses de Châteauvieux'', himnusz a felkelő svájciakhoz. Latouche által kiadott költői hagyatéka csak 1819-ben keltett rendkívüli lelkesedést. A költők a [[romantika]] előfutárának tartották. Összes költeményeit csak 1814-ben adta ki Gabriel de Chénier és Louis Becq de Fouquières látta el kritikai jegyzetekkel. |
Egyetlen francia költő sem közelítette meg a görög költészet szellemét annyíra, mint Chénier. Első verseiben attikai kedvességgel nemes egyszerűség és egészséges érzékiség egyesülnek. Életében csak két költeménye jelent meg nyomtatásban, 1791-ben a ''Jeu de paume'', amit [[Jacques-Louis David]]nak dedikált, és 1792-ben a ''Hymne aux Suisses de Châteauvieux'', himnusz a felkelő svájciakhoz. Latouche által kiadott költői hagyatéka csak 1819-ben keltett rendkívüli lelkesedést. A költők a [[romantika]] előfutárának tartották. Összes költeményeit csak 1814-ben adta ki Gabriel de Chénier és Louis Becq de Fouquières látta el kritikai jegyzetekkel. |
||
60. sor: | 60. sor: | ||
*''Art d’aimer, fragment VIII'' (''Poèmes'') |
*''Art d’aimer, fragment VIII'' (''Poèmes'') |
||
*''Art d’aimer, fragment VI'' (''Poèmes'') |
*''Art d’aimer, fragment VI'' (''Poèmes'') |
||
*''Au chevalier de Pange'' (''Elégies'') |
|||
*''Aux frères de Pange'' (''Elégies'') |
|||
*''Bacchus'' (''Poésies Antiques'') |
|||
*''Bel astre de Vénus...'' (''Poésies Antiques'') |
|||
*''Chrysé'' (''Poésies Antiques'') |
|||
*''Comme un dernier rayon, comme un dernier zéphyr'' (''Dernières poésies'') |
|||
A lap 2013. február 1., 21:57-kori változata
André Chénier | |
Joseph-Benoît Suvée a börtönben festette a portrét a költőről | |
Élete | |
Született | 1762. október 30. Isztambul, Oszmán Birodalom |
Elhunyt | 1794. július 25. (31 évesen) Párizs, első Francia Köztársaság |
Sírhely | Picpus Cemetery |
Nemzetiség | francia |
Szülei | Elisabeth Santi Lomaca Louis de Chénier |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | vers |
Irodalmi irányzat | romantika |
Első műve | Les Bucoliques (Eklogák) |
Kitüntetései | Concours général |
Hatása | Victor Hugo |
A Wikimédia Commons tartalmaz André Chénier témájú médiaállományokat. |
André Marie Chénier (Konstantinápoly, 1762. október 30. – Párizs, 1794. július 25.) francia költő, újságíró, Marie-Joseph Chénier bátyja.
Élete
Apja Konstantinápolyban volt kereskedő, majd konzul Marokkóban, anyja görög származású volt. Chénier I. Johanna navarrai királynő által alapított College de Navarre-ban tanult Párizsban, ott szerette meg a hellenisztikus civilizációt és az antik görög költőket. 1782-ben rövid időt töltött Strasbourgban, hadapródiskolai tisztképzésen vett részt, de mivel nem volt nemesi származású, a tiszti karrier bezárult előtte. Ekkor az irodalom és verselés felé fordult, elégiákat és eklogákat írt antik mintára, újkori Homérosz akart lenni. Tibullus-t, Propertius-t és Theokritos-t utánozta. Ebben az időben szenvedélyes szerelemre gyúlt Madame de Bonneuil iránt, akit Camilla néven több versében megénekelt. 1787 decemberében De La Luzerne nagykövet mellett követségi titkári állást vállalt Londonban. A forradalom kitörésekor visszatért Párizsba. Lelkesedett a forradalom eszméiért, filozofikus és szatirikus verseket írt.
Chénier hevesen támadta a jakobinusokat, különösen Maximilien de Robespierre-t és Jean-Paul Marat-t, a Journal de Paris-ban és a Moniteur-ben, emiatt sokáig haragban volt testvérével, Marie-Joseph-fel is.1792 augusztusától bujkált, La Havre-ban hajóra akart szállni, de visszatért Párizsba, hogy a halálra ítélt XVI. Lajos kiszabadítási kísérletében részt vegyen. Marat meggyilkolása után Chénier megénekelte Charlotte Corday-t. A király halála után Párizst kerülnie kellett, testvére Versailles-ban szerzett neki menedéket. Itt írta utolsó költeményeit, melyek Fanny-hoz (Madame Lecoulteux) intézve, tele vannak a legmélyebb fájdalommal és nemes szerelemmel. A kísérlete, hogy megmentsen egy asszonyt aki ellen az elfogatóparancs volt kiadva, azt eredményezte, hogy őt magát fogták el 1794. március 4-én. Saint-Lazare börtönében átnézte kéziratait és ott írta legszebb költeményeit: La jeune captive (Coigny kisasszonyhoz) és Derniers vers d'un poète (Comme un dernier rayon). A Forradalmi Törvényszék előtt nem kért védőügyvédet. A nép ellensége vádjával halálra ítélték. Racine-től idézett, amikor vitték a vesztőhelyre.
Egyetlen francia költő sem közelítette meg a görög költészet szellemét annyíra, mint Chénier. Első verseiben attikai kedvességgel nemes egyszerűség és egészséges érzékiség egyesülnek. Életében csak két költeménye jelent meg nyomtatásban, 1791-ben a Jeu de paume, amit Jacques-Louis Davidnak dedikált, és 1792-ben a Hymne aux Suisses de Châteauvieux, himnusz a felkelő svájciakhoz. Latouche által kiadott költői hagyatéka csak 1819-ben keltett rendkívüli lelkesedést. A költők a romantika előfutárának tartották. Összes költeményeit csak 1814-ben adta ki Gabriel de Chénier és Louis Becq de Fouquières látta el kritikai jegyzetekkel.
Művei
- Les Bucoliques
- À Abel (Élégies)
- À Charlotte Corday (Hymnes et Odes)
- À compter nos brebis je remplace ma mère (Poésies Antiques)
- À de Pange aîné (Épîtres)
- À de Pange (Élégies)
- À Fanny (I) (Élégies)
- À Fanny (II) (Élégies)
- À Fanny (III) (Élégies)
- À Fanny malade (Élégies)
- À l’hirondelle (Poésies Antiques)
- À la France (Hymnes et Odes)
- Ah ! je les reconnais, et mon cœur se réveille (Élégies)
- Ah ! portons dans les bois ma triste inquiétude (Élégies)
- Ah ! prends un cœur humain, laboureur trop avide (Poésies Antiques)
- Amymone (Poésies Antiques)
- Art d’aimer, fragment III (Poèmes)
- Art d’aimer, fragment II (Poèmes)
- Art d’aimer, fragment VIII (Poèmes)
- Art d’aimer, fragment VI (Poèmes)
- Au chevalier de Pange (Elégies)
- Aux frères de Pange (Elégies)
- Bacchus (Poésies Antiques)
- Bel astre de Vénus... (Poésies Antiques)
- Chrysé (Poésies Antiques)
- Comme un dernier rayon, comme un dernier zéphyr (Dernières poésies)
Források
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- Andre Marie de Chenier (angol nyelven). allpoetry.com. (Hozzáférés: 2012. november 1.)
További információk
- Poésies choisies de André Chénier by André Chénier (angol nyelven). gutenberg.org. (Hozzáférés: 2012. november 1.)
- André Chénier (francia nyelven). maurras.net. (Hozzáférés: 2012. november 1.)