„Kohu” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
a r2.6.5) (Bot: következő hozzáadása: zh:革胡 |
||
15. sor: | 15. sor: | ||
[[eo:Gehuo]] |
[[eo:Gehuo]] |
||
[[id:Gehu]] |
[[id:Gehu]] |
||
[[zh:革胡]] |
A lap 2012. szeptember 9., 13:27-kori változata
A ko-hu (革胡, ) a nyugati cselló és a hu-csin ( ) kínai hagszerek egyfajta ötvözetét jelentő négyhúros vonós hangszer. Nevében a ge (革) szótag a forradalmiságára utal, a hu (胡) pedig a hangszertani besorolását adja (hu-csin ( ), azaz vonós hangszer).
Egy kínai zenekarban a ko-hu ( ) ugyanabban a szerepkörben van, mint a cselló egy nyugatiban. A nyakának a hajlítása, illetve a hangolási és játéktechnikák megegyeznek a csellóéval, de a hangszer testét a egy kígyóbőrrel bevont kör vagy nyolcszög keresztmetszetű henger alakú fadoboz, a rezonátor adja, így hangja nagyban eltér a csellóétól.
A hangszert az 1950-es évek során fejlesztették ki, hogy a kínai zenében is legyen olyan hangszer, amely nagy terjedelmet képes átfogni a hangskálán. Bár a ko-hu ( ) hangja tiszta és gazdag, rendkívül sok hátránya van a hangszernek. Használat közben nagyon hamar elhangolódik, illetve hangossága nem igazán szabályozható, ezért fele olyan halk tud lenni, mint a cselló. Továbbá a kígyóbőr a nedvességre rendkívül érzékeny, ezért gondos ápolást vár el a hangszer. Manapság egyre kevesebb zenekarban használják, a kínaiak inkább átternek a cselló használatára.