„Péter Lóránt” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Pataki Márta (vitalap | szerkesztései)
Pataki Márta (vitalap | szerkesztései)
6. sor: 6. sor:
==Munkássága==
==Munkássága==


Mint kutatót a folyékony élelmiszer-ipari, utóbb gyógyszeripari termékek palackozása foglalkoztatta; részt vett az élelmiszer-ipari gépek és a csomagolástechnika tárgykörébe tartozó állami és iparági szabványok kidolgozásában. Munkája: ''Műszaki rajz és modern rajztechnika'' (társszerzők: Szakács József és Nagy János, 1986). Fordítása [[román nyelv|románból]]: ''A fémmegmunkálás technológiája, szerszámai és munkagépei'' (1980) c. tankönyv I. kötete társszerzőkkel, köztük [[Orbán János (gépészmérnök)|Orbán János]] gépészmérnök.
Mint kutatót a folyékony élelmiszer-ipari, utóbb gyógyszeripari termékek palackozása foglalkoztatta; részt vett az élelmiszer-ipari gépek és a csomagolástechnika tárgykörébe tartozó állami és iparági szabványok kidolgozásában. Munkája: ''Műszaki rajz és modern rajztechnika'' (társszerzők: Szakács József és Nagy János, 1986). Fordítása [[román nyelv|románból]]: ''A fémmegmunkálás technológiája, szerszámai és munkagépei'' (1980) c. tankönyv I. kötete társszerzőkkel, köztük [[Orbán János (gépészmérnök)|Orbán János]] gépészmérnökkel.


==Forrás==
==Forrás==

A lap 2012. július 26., 02:08-kori változata

Péter Lóránt (Székelykeresztúr, 1928. december 27. –) erdélyi magyar gépészmérnök, szakíró.

Életútja

A székelyudvarhelyi Református Kollégiumban érettségizett (1947), egy évet a Bolyai Tudományegyetem matematika-fizika szakán végzett, majd a kolozsvári Mechanikai Intézetben folytatta tanulmányait s a helyébe lépő Műegyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát (1958). Pályáját közben az Országos Géptervező Intézet (IPROM) kolozsvári fiókjánál kezdte meg. Gyártásvezető a Valea Sadului-i Fémipari Üzemben (1948-54), a kolozsvári Műegyetem fizikai laboratóriumának főnöke, tanársegéd, 1957-től a Tehnofrig üzemnél főtervező, 1970-től az Önállósult Tervező és Kutató Központnál osztályvezető nyugdíjazásáig (1989). Alapító tagja a Tehnofrigben alakult Aero-Delta Klub sárkányrepülő szakosztályának.

Munkássága

Mint kutatót a folyékony élelmiszer-ipari, utóbb gyógyszeripari termékek palackozása foglalkoztatta; részt vett az élelmiszer-ipari gépek és a csomagolástechnika tárgykörébe tartozó állami és iparági szabványok kidolgozásában. Munkája: Műszaki rajz és modern rajztechnika (társszerzők: Szakács József és Nagy János, 1986). Fordítása románból: A fémmegmunkálás technológiája, szerszámai és munkagépei (1980) c. tankönyv I. kötete társszerzőkkel, köztük Orbán János gépészmérnökkel.

Forrás