„Johann Konrad Ammann” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Pataki Márta (vitalap | szerkesztései)
Pataki Márta (vitalap | szerkesztései)
24. sor: 24. sor:
== Fő munkái ==
== Fő munkái ==


*Surdus loquens, seu methodus, qua, qui surdus natus est, loqui discere possit. [[Amsterdam]], 1692.; [[magyar nyelv]]en: Beszélő süket. [[Budapest]], 1910.
*Surdus loquens, seu methodus, qua, qui surdus natus est, loqui discere possit. [[Amszterdam|Amsterdam]], 1692.; [[magyar nyelv]]en: Beszélő süket. [[Budapest]], 1910.
*Dissertatio de loquela. Amsterdam, 1700.
*Dissertatio de loquela. Amsterdam, 1700.



A lap 2012. június 15., 01:35-kori változata

Johann Konrad Ammann, latinosan Johann Conrad Amman (Schaffhausen, 1669. – Warmond, Hollandia, 1724.) svájci származású, Hollandiában működő orvos, a hallássérültek gyógypedagógiájának és logopédiájának egyik neves, korai művelője.

Életpályája

Tanulmányait Bázelben végezte. Mint orvos találkozott süketekkel és dadogókkal, akiken orvosi eljárásokkal nem tudott segíteni. Pedagógiai eszközökkel kísérelte meg gyógyításukat. Úgy tudta, hogy elsőként ért el ily módon eredményt. Tapasztalatait 23 évesen, híres latin nyelvű munkájában adta közre (1692-ben), amelynek fő címe: „Surdus loquens” később szimbólummá vált szűkebb szakmai körökben. Röviddel műve megjelenése után értesült John Wallis-től, hogy e hivatása gyakorlásában nem ő az első. Munkáját folytatta, művét átdolgozta, bővítette, s 1700-ban új címmel adta ki.

Ammann a süketeket hangbeszédre tanította. Nagy gondot fordított a hangok helyes ejtésére, és elsőként ismerte fel a szájról olvasás fontosságát a süketek beszédtanításában. Az olvasást és írást párhuzamosan tanította, így az írva-olvastató eljárás egyik úttörője volt. Gondot fordított a beszéd tartalmi felépítésére is. „Mikor született süket tanítványom olvas, és az én beszédemet már némileg utánozni tudja, úgy bánok vele, mint üres lappal és a világ új lakójával” - mondta. Érdeklődésre tartanak számot a beszéd eredetéről írott filozófiai fejtegetései.

Figyelemre méltó alkotása a némaság osztályozása

  • 1. született süketségből,
  • 2. beszédpélda hiányából eredő,
  • 3. tompaelméjűség következményeként fellépő,
  • 4. a beszélőszervek hibás működése folytán előálló némaság, ill. hibás beszéd,
  • 5. beszédképtelenség (ma hallónémaság).

A beszédsérülések csoportosítása

  • 1. általános fogyatkozás a hottentottizmus és dadogás,
  • 2. részleges fogyatkozás egy-egy beszédhang hiánya vagy tökéletlen képzése).

Ammann a beszédben akadályozottak logopédiai kezelésére is több, jól használható javaslatot adott, de elismerte, hogy „néha a baj erősebb a tudománynál”. Ammann nagy hatással volt a később Európában általánosan alkalmazott ún. német módszer első kialakítója, Samuel Heinicke munkásságára.

Fő munkái

  • Surdus loquens, seu methodus, qua, qui surdus natus est, loqui discere possit. Amsterdam, 1692.; magyar nyelven: Beszélő süket. Budapest, 1910.
  • Dissertatio de loquela. Amsterdam, 1700.

Források

További információk

  • Gordosné Szabó Anna: Gyógypedagógia-történet. I. Egyetemes gyógypedagógia-történet a XX. századig. Budapest, 1962 (1. kiad.), 1992 (20. kiad.) 73-79.;
  • Löwe, A.: Hörgeschädigtenpädagogik international. Heidelberg, 1992. 31-33.