Aelbert Cuyp

Aelbert Jacobsz Cuyp (Dordrecht,1620. október 20. – 1691. november 15.) holland festő a holland festészet aranykorából

Élete és munkássága

A festészet Holland aranykorában született, híres festőcsaládból származott, mestere édesapja, Jacob Gerritsz Cuyp (1594-1652) volt. Még kortársa volt Rembrandtnak, Ludolf Bakhuysennek, Paulus Potternek és más híres holland festőknek. Kezdetben Jan van Goyen (1596-1656) modorában festett, majd hamarosan kifejlődött egyéni stílusa, szélesebb színskálát kezdett használni, kivált a sárgás és ibolyaszín árnyalatait alkalmazta. Képei egyre levegősebbek és tágasabb térhatásúak lettek.

Témái igen változatosak voltak, festett tájképeket, csatajeleneteket, csendéleteket, portrét és csoport arcképeket. Alkotói idejének fénykora 1650-1664 közé esik, ekkor alkotta tompa napfényben aranyló tájképeit, melyeknek előterében gyakran szinte portrészerűen megfestett állatok szerepelnek. Találóan fejezte ki képeivel a holland festészet legszebb éveinek nyugalmas csendjét. Ezek a művei nagy hatást gyakoroltak majd XIX. században alkotó Constant Troyon francia festőre olyan annyira, hogy ő lett századának egyik legjobb francia állatfestője.

Idősebb korában az itáliai irány (Both, Berchem, Pynacker, Aselyn) meleg színezése jellemző tájképeire, különösen mesterien használta a sötét ibolya és a fekete színeket. Egyéni stílusára jellemző, hogy kompozícióiban gyakran hangsúlyt kap a táj előterébe szerkesztett csoportkép, amely mintegy eluralkodik a mögöttes tájon. Képei főleg Angliába kerültek nyilvános és magángyűjteményekbe. Tíz képét őrzik a londoni The Natonal Galleryben, négy képe Budapesten található a Szépművészeti Múzeumban, legszebb ez utóbbiak közül, a Tehenek a vízben c.

Galéria

• 
  Sétány, 1650-52
• 
  Dordrecht látképe, 1650
• 
  Tájkép, 1650
• 
  Tehenek a vízben

Források

A Wikimédia Commons tartalmaz Aelbert Cuyp témájú médiaállományokat.

• Művészeti lexikon. Szerk. Éber László. 1. köt. Budapest : Győző Andor, 1935. 225.
• Művészeti lexikon. Szerk. Zádor Anna, Genthon István. Budapest : Akadémiai, 1968. 1. köt. 484-485.