„Játék (pszichológia)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a r2.6.5) (Bot: következő módosítása: iu:ᐄᒐᑕᐃᕕᑦᓴᐃᑦ |
a clean up, replaced: {{commons| → {{commonskat| AWB |
||
27. sor: | 27. sor: | ||
* [[Szerepjáték]] |
* [[Szerepjáték]] |
||
* [[Társasjáték]] |
* [[Társasjáték]] |
||
* [[Videojáték]] |
* [[Videojáték]] |
||
* [[Sport]] |
* [[Sport]] |
||
* [[Kvíz]] |
* [[Kvíz]] |
||
38. sor: | 38. sor: | ||
{{csonk-dátum|csonk-pszi|2005 júliusából}} |
{{csonk-dátum|csonk-pszi|2005 júliusából}} |
||
{{ |
{{commonskat|Game|Játék}} |
||
[[Kategória:Pszichológia]] |
[[Kategória:Pszichológia]] |
A lap 2011. november 3., 23:44-kori változata
A játék általánosan elfogadott definíciója: „szabad cselekvés”.
A játék természete
Játékelmélet problémája csak a 20. században jelent meg, amikor is felmerült a kérdés, hogy mi a játék. Egészen addig természetesnek tekintették létét, nem foglalkoztak vele. Felmerült önmagában a kérdés is, épp ezért, hogy megérdemel-e a játék önálló elemzést.
A játék nem komoly, nem „vérre megy”, a nem igaziság tartozik hozzá, ez valami jó, van értelme, hozzájárul az emberi léthez. Sokan értelmetlennek, nyereséggel nem járónak tekintik. Ezt szebben megfogalmazva: Öncélúnak nevezhetjük. Része a színlelés (például maga a szerepjáték), lehet tétje, valamint minden játék mutat valamilyen szabálykört, célja a boldoggá tétel is. Valójában még a legöncélúbbnak, legcéltalanabbnak tartott gyermekjátéknak is van haszna és célja, amint Jean Piaget és Susanna Millar rámutattak. Célja az exploráció, a kísérletezés és a felfedezés és ezáltal ismeretek és képességek megszerzése. Az emberiség számos nagy felfedezését a játéknak köszönheti.
Szabályok behatárolják a játékot (korlátolt a játék) – de nem kötelező csinálni, így ezt nem tekinthetjük kötelező érvényű szabályoknak. A szabályok irányítják a játékosokat, ám számos lehetőséget hagynak, melyeket a játékos szabadon választ.
Dichotómia (vagy-vagy gondolkodás) valamit vagy játéknak vagy nem játéknak titulálni, az átmenet folytonos. Minél inkább megkötik a játszó személy kezét a szabályok, tevékenységét annál kevésbé lehet játéknak nevezni. A másik végletet a gépiesség, a feltétel nélküli szabálykövetés jelenti, amikor valakinek semmilyen szabadsága, döntési lehetősége sincs, mert minden lépése elő van írva. A tranzakció-analízis által leírt pszichológiai játszmák, amelyek naponta azonos forgatókönyvvel ismétlődő jelenetek közel állnak e véglethez. A szabálybehatárolt játékokat helyesebb a játszma kategóriába sorolni.
A játékokat felnőttek is ugyanúgy játszhatják, mint a gyerekek.
Ajánlott irodalom
- Johan Huizinga : Homo Ludens {Játékos Ember}
- Kísérlet a kultúra játék-elemeinek meghatározására
- Orpheus : Igazság és módszer
- Susanna Millar : Játékpszichológia
- Jean Piaget & Berbel Inhelder : Gyermeklélektan
Lásd még
Forrás
ELTE, Szerepjáték és világszemlélet szeminárium, 1. előadás, 2006, Ropolyi László (Oldalak: Hivatalos Hobbi)