Kőtörőfűfélék

Kőtörőfüvek
Virágzó kőtörőfű (Saxifraga sp.)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots) Csoport: Core eudicots Rend: Kőtörőfüvek (Saxifragales) Család: Kőtörőfűfélék (Saxifragaceae) Juss., 1789.
Nemzetségek
tollbuga (Astilbe) Astilboides Bensoniella bőrlevél (Bergenia) Bolandra Boykinia veselke (Chrysosplenium) Conimitella Darmera Elmera tűzeső (Heuchera) Jepsonia Leptarrhena Lithophragma Micranthes Mitella Mukdenia Oresitrophe Rodgersia kőtörőfű (Saxifraga) Saxifragella Saxifragodes Saxifragopsis Suksdorfia Sullivantia Tanakaea Tellima Tiarella Tolmiea
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Kőtörőfüvek témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Kőtörőfüvek témájú médiaállományokat és Kőtörőfüvek témájú kategóriát.

A kőtörőfűfélék (Saxifragaceae) a zárvatermők (Magnoliophyta) közé tartozó kőtörőfüvek (Saxifragales) rendjének névadó családja mintegy hatszáz fajjal.

Származásuk, elterjedésük

Minden földrészen megtalálhatók, de a legtöbb faj holarktikus; a legtöbb Észak-Amerikában, illetve a Himalájában él.

Megjelenésük, felépítésük

Füvek és fásszárú növények egyaránt tartoznak a családba; a lágyszárúak jóval többen vannak, mint a cserjék. Leveleik rendszerint váltakozva (ritkábban átellenesen vagy örvesen) állnak. A levelek lehetnek egyszerűek vagy tenyeresen összetettek, a szélük ép vagy fűrészes. Sok faj tőlevélrózsás.

Nem nagy, örvös, rendesen öt- ritkán négytagú, (és ötkörű) kétivarú virágaik, amelyeknek csészéje és pártája is van (a sziromlevelek néhány fajnál visszafejlődtek), különböző virágzatokba rendeződnek. A porzóknak két köre is lehet, ilyenkor a külső porzók a sziromlevelek előtt állnak. A bibeszál szabad vagy összeforrt. Termőleveleik száma megegyezik a szirmokéval. A magház felső, félig vagy egészen alsó állású, egy- vagy kétüregű; a számos magkezdemény aránylag vastag maglécen ül. A magház gyakran álterméssé nő össze a vacokkal.

Termésük általában kicsiny tok, ritkábban tüsző, sok maggal. Gyakran kétrekeszű; a két bibeszál mint afféle szarvacska ül a termés tetején. Az egyenes csíra a magfehérje tengelyében fejlődik ki.

Életmódjuk, élőhelyük

Évelők; a legtöbb faj örökzöld, illetve félörökzöld. Nevüket onnan kapták, hogy számos lágyszárú fajuk leginkább a hegyvidékeken, köves, sziklás helyeken, szirtek hasadékaiban nő, ahol mintegy töri, rontja a kősziklát. A sziklagyepekben gyakran dominánsak.

A lágyszárú fajok között sok a pozsgás; törzs- és levélszukkulens fajok egyaránt előfordulnak.

Felhasználásuk

A sziklakertek megbecsült díszei.

Források

• Révai lexikon
• Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
• Magyar nagylexikon XI. (Kir–Lem). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 472. o. ISBN 963-9257-04-4  
• Szobanövények.e-lapja.net
• Turcsányi Gábor, Turcsányiné Siller Irén, 2005: Növénytan, 22. fejezet - VIRÁGOS RENDSZERTAN