„Giulietta Masina” változatai közötti eltérés

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
a
 
 
1965-ben újra közös produkciót hoz létre Fellinivel: a '''Júlia és a Szellemekszellemek''' címszerepét játssza, szokatlan szerepkörben: a mindeddig kirobbanó temperamentumú, érzelmes, erős mimikájú Giulietta éles váltással játssza el a lelki problémákkal küzdő, csendes, visszafogott polgárasszony szerepét. Eltűnnek bohócos gesztusai, jellegzetes fintorai, ez a szerep teljesen elüt a tőle megszokott karakterektől. A film nagy része kitaláció, bár vannak benne olyan szituációk, ami a magánéletből lett átvéve – persze szándékosan elferdítve. Ennek ellenére Giulietta nem magát játssza: a csendes, kissé unalmas, otthonülős hölgy pont az igazi Giulietta ellentéte, hiszen a színésznő kifejezetten életvidám, izgalmas, szikrázóan intelligens személyiség volt: saját bevallása szerint egyáltalán nem tud azonosulni Giulietta Boldrini személyiségével, akit ellenszenvesnek, és szánalmasnak talált. A film egy tipikus mediterrán neveltetésű háziasszonyt mutat be, miként dolgozza fel férje hűtlenségét. A Júlia és a szellemek egy afféle női 8 és fél, lélektani, szürreális, barokkos stílusú szatíra, jellegzetes, formabontó képi világgal. Ugyan nem ért el akkora sikereket, mint elődei, Fellini utólag belátta, hogy művének számos hiányossága van, ám Amerikában viszont osztatlan sikert arat – mondanivalója ma talán aktuálisabb, mint a bemutató idején, népszerűsége töretlen.
 
 
[[Fájl:Aguuliett.jpg‎]]
 
 
A film egy tipikus mediterrán neveltetésű háziasszonyt mutat be, miként dolgozza fel férje hűtlenségét. A Júlia és a szellemek egy afféle női 8 és fél, lélektani, szürreális, barokkos stílusú szatíra, jellegzetes, formabontó képi világgal. Ugyan nem ért el akkora sikereket, mint elődei, Fellini utólag belátta, hogy művének számos hiányossága van, ám Amerikában viszont osztatlan sikert arat – mondanivalója ma talán aktuálisabb, mint a bemutató idején, népszerűsége töretlen.
 
Masina megint aktívan részt vesz a filmezésben, sorra játszik kisebb- nagyobb szerepeket, amik nem túl ismertek hazánkban. A hetvenes években megint pihenőre kényszerül: elmondása szerint az olasz filmipar válságban volt, s bár elhalmozták szerepajánlatokkal, úgy érezte, nem kínáltak neki tetsző karaktereket. Akciófilmekhez, silány tömeg-vígjátékokhoz nem akarta adni a nevét. Tanácsadó műsort vezet a rádióban, a hallgatóknak nyújt pszichológiai tanácsadást, óriási sikerrel. Később saját rovata lett a La Stampa c. újságban, ahol folytatja a levelezést a hozzáfordulókkal – később erről a tevékenységéről Mások naplója címmel megjelenik az általa írt könyv. Társadalmi kötelezettségei is lesznek, az UNICEF olasz nagykövete, amit a hetvenes évektől haláláig folytat. Filmezés tekintetében a hetvenes években mindössze két munkája van, televíziós sorozatok, a Tullio Pinelli által írt Eleonora, majd évekkel később a Camilla – az olasz közönség körében 80-90%-os nézettséget ér el.
34

szerkesztés

Navigációs menü