Megporzás

_</ref></ref>

Asztalos méh éjkirálynő-kaktuszról gyűjtött pollennel

A megporzás, beporzás vagy idegen szóval pollináció a virágos vagy magvas növények (Spermatophyta) szaporodásának az a mozzanata, melynek során a hímivarsejteket tartalmazó virágpor (pollen) a nyitvatermők esetében közvetlenül a magkezdeményre (ovulum), a zárvatermők virágaiban pedig először a termő bibe részére kerül (ahonnan a bibeszál sejtközötti járataiba pollentömlőt növesztve ér el a magkezdeményhez).

A pollen célba juttatása (különösen a zárvatermőknél) összetett feladattá vált.

Célba juttatás

A célba juttatás közvetítője szerint:

• A szél által megporzott (anemofil, anomophilae) virágok dísztelenek, a virágporszemcsék aprók és nagy mennyiségben termelődnek, a porzók hosszan kinyúlnak a virágból. A nyitvatermőkre jellemző egyszerű mechanizmus, viszont jó pár zárvatermőre is jellemző (pl. diófafélék, fűzfafélék, pázsitfűfélék).
• A víz általi megporzás (hydrophilae) víz alatt virágzó növényekre jellemző (pl. Ceratophyllales).
• A rovarok vagy más állatok általi megporzás (zoidiophilae vagy zoophilia) a szél általinál jobb hatékonyságú, ezért a virágporszemcsék és a porzók száma kevesebb lehet. Olykor igen bonyolult és specializálódott képletek állnak az állatok odacsalogatásának, a virágpor célzott célba juttatásának szolgálatában. A zárvatermők nagy része nektár formájában táplálékot nyújt különböző rovaroknak, az orchideafélék családjába tartozó bangók virágai egy bizonyos rovarfaj alakját utánozzák, a selyemkórófélék Stapelia fajai döglegyeket vonzanak kellemetlen, a romló húséra emlékeztető illatukkal.

Önbeporzás/Idegen beporzás

A genetikai változatosság fenntartásához az idegen növényről származó virágpor az ideális, de olykor önmegporzás (autogámia) fordul elő. Ennek elkerülésére, az idegen megporzás (allogámia) biztosítására különböző mechanizmusok léteznek:

• Nagyon gyakran az ivarlevelek fizikai elhelyezkedése gátolja a saját virágpor bibére jutását.
• Proterandrikus virágok esetén a bibe csak akkor veszi fel a virágport, ha a saját portokok már kiürültek.
• Proterogynikus virágok esetén csak akkor nyílik fel a portok, ha a bibére már idegen pollen jutott és kifejlődött a pollentömlő.
• Önmeddőség esetén a termő képes felismerni és elutasítani a genetikailag rokon egyedek pollenjét.

Nem minden növény kerüli el az önbeporzást:

• Chazmogámia – egyidejűleg érő ivarlevelek esetén van lehetősége az idegen- és az önmegporzásnak is.
• Kleisztogámia – a virágok ki sem nyílnak, a zárt virágban történik meg a megporzás (pl. búza, árpa).
• Kertészeti körülmények között gyakran mesterségesen hoznak létre öntermékenyülést, hogy megakadályozzák a génállomány keveredését.

Források

• Turcsányi Gábor és Turcsányiné dr. Siller Irén: Növénytan (1999, 2005), Kempelen Farkas Digitális Tankönytár Megporzás
• Soltész Miklós tankönyve, 1997, A virág ivarszerveinek kialakulása
• Természet Világa: 127. évf. 7. sz. 304- 306