„Appius Claudius Pulcher (Kr. e. 143)” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
HunyadymBot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: Portál:Ókori Róma hozzáadása
10. sor: 10. sor:


*{{smithbio}}
*{{smithbio}}

{{Consul
|előző= [[Servius Sulpicius Galba (Kr. e. 144)|Servius Sulpicius Galba]]<br>és<br>[[Lucius Aurelius Cotta]]
|következő= [[Lucius Caecilius Metellus Calvus]]<br>és<br>[[Quintus Fabius Maximus Servilianus]]
|kollégája= [[Quintus Caecilius Metellus Macedonicus]]
|évek= Kr. e. 143
}}

{{DEFAULTSORT:Claudius Pulcher}}
{{DEFAULTSORT:Claudius Pulcher}}
{{Portál|Ókori Róma| }}
{{Portál|Ókori Róma| }}

A lap 2009. november 1., 21:08-kori változata

Appius Claudius Pulcher (? – Kr. e. 133) római politikus, a patrícius Claudiusok nemzetségének tagja, a Kr. e. 185-ben consuli rangot viselő Appius Claudius Pulcher fia volt.

Kr. e. 143-ban consul volt, és dicsvágyból megtámadta az alpesi salassusokat. Először vereséget szenvedett, majd a Sibylla-könyv útmutatása alapján diadalt aratott. Rómába visszatérve megtagadták tőle a triumphust, mire ő saját költségen rendezett diadalmenetet. Ezt az egyik néptribunus megpróbálta megakadályozni, ám Pulcher Claudia nevű lánya, a Vesta-szűz megakadályozta, hogy lerángassa quadrigájáról. A következő évben sikertelenül jelöltette magát censornak, de később, valószínűleg Kr. e. 136-ben elnyerte a hivatalt Quintus Fulvius Nobilior kollégájaként.

Tiberius Gracchushoz adta feleségül egyik lányát, és Kr. e. 133-ban vejével és annak fivérével, Caius Gracchusszal együtt tagja volt a háromtagú földosztó bizottságnak. A néppártiak főellenségével, Publius Cornelius Scipio Aemilianus Africanusszal személyes ellenségeskedésben állt. Röviddel Tiberius Kr. e. 133-ban bekövetkezett halálát követően hunyt el.

Appius nevű fia szintén ifjabb Scipio ellenfele volt.

Forrás


Elődei:
Servius Sulpicius Galba
és
Lucius Aurelius Cotta
Consul
Kr. e. 143
SPQR
Utódai:
Lucius Caecilius Metellus Calvus
és
Quintus Fabius Maximus Servilianus