„Lucius Cornelius Balbus” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
AlleborgoBot (vitalap | szerkesztései)
BOTarate (vitalap | szerkesztései)
a Robot: következő módosítása: it:Lucio Cornelio Balbo (maggiore)
16. sor: 16. sor:
[[es:Lucius Cornelius Balbus Maior]]
[[es:Lucius Cornelius Balbus Maior]]
[[fr:Lucius Cornelius Balbus]]
[[fr:Lucius Cornelius Balbus]]
[[it:Lucio Cornelio Balbo (console 40 a.C.)]]
[[it:Lucio Cornelio Balbo (maggiore)]]

A lap 2008. március 3., 00:08-kori változata

Sablon:Ókorportál2

Lucius Cornelius Balbus (i. e. 1. század) római államférfi, író

Egy gadesi család sarja volt. Quintus Metellus Pius alatt katonának állt és harcolt Sertorius ellen, azután Pompeiust követte, akitől [[i. e. 72]-ben jutalomkánt római polgárjogot, később földbirtokokat kapott. Később Julius Caesarhoz szegődött, akit i. e. 61-ben mint praefectus fabrum Hispaniába kísért. Részt vett i. e. 60-ban az első triumvirátus létrejöttében. Míg a hatalmasoknak hízelgett, addig a néppel erőszakosan bánt, azért magát gyűlöletessé tette. I. e. 56-ban Gades lakói a polgárjog bitorlása miatt vádat emeltek ellene, amely vád éle tulajdonképpen a triumvirek, első sorban Pompeius ellen irányult. Pompeius kérésére Balbus védelmét Cicero vállalta el. A polgárháború küszöbéb Balbus Julius Caesar pártjára állt s igyekezett Pompeius táborából Cicerót is erre a lépésre rávenni. A háború kitörése után Rómában maradt, és igyekezett rávenni Cicerot, hogy Caesar és Pompeius közt közvetítő szerepet lásson el. Pompeius veresége után végképp Caesar mellé szegődött, aki gyakran megjutalmazta, s sokszor követte tanácsait. Maga Cicero is Balbus közbenjárásának köszönhette, hogy Caesar megbocsátott neki. Caesar megölése után Octavianushoz csatlakozott, és i. e. 40-ben consullá választották. Halálának éve nem ismert, fennmaradtak Cicerohoz írott levelei, caesar életéről írott emlékiratai, illetve egyéb munkái elvesztek.

Források

Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904.